Újabb év kezdődik, az elmúlt napokban volt idő a tavalyi esztendőt illető számvetésre is. Amint mondják a gazdák, a tavalyi év összességében jónak mondható. Az időjárás kedvezett, volt eső, volt meleg idő, épp amikor kellett. Szép és nagy mennyiségű terményt hordhattak haza. Rekordtermésekről nem beszélhetünk, de ennél fontosabb, hogy a terményeknek jó ára volt. A pityóka már második éve szép összegeket hozott a gazdák zsebébe, valószínű, ez még több gazdát ösztönöz, hogy foglalkozzon ezzel a kultúrával.
A növénytermesztőkkel ellentétben az állattenyésztő gazdák számára nem hozott sok jót a lezárult esztendő, főként az élő állatok – itt is leginkább a birkák, szarvasmarhák – értékesítése tekintetében. A támogatások is csökkentek, nem is beszélve az állattartásban oly fontos emberi munkaerő hiányáról. Nem véletlen, hogy egyre több állattenyésztő mond le a gazdálkodásról.
Nem hagyhatjuk szó nélkül: a hátunk mögött lévő év mezőgazdasági sikereihez a gazdák is döntő módon hozzájárultak, kitartó munkával, sok fáradsággal, rengeteg befektetett pénzzel.
Az év egyik legnagyobb lehetőségét a Pro Economica Alapítvány által meghirdetett, mezőgazdasági gépek, eszközök, fajállatok beszerzését, ültetvények létesítését, korszerűsítését támogató pályázati kiírás jelentette. Nagy volt az érdeklődés, a három székelyföldi megyében több mint ötezer gazda élt a lehetőséggel. Traktorokra volt a legnagyobb igény, a választás azonban több szempontból is kedvezőtlen lehet a pályázók számára. Egyrészt, mert a rengeteg megrendelést nehezen tudják teljesíteni a beszállítók, a szerződésekben sokan kilenc hónapos szállítási határidőt vállalnak csak. Könnyen meglehet, hogy sok gazda csak az őszi szántásra használhatja az új erőgépet. Azzal sem számoltak sokan, hogy a meglévő géppark – melyet legtöbb esetben a román gyártmányú traktorokkal használtak eddig – nem lesz megfelelő a nagyobb teljesítményű traktorok esetében. Lesznek települések, ahol húsz-harminc új traktorral fognak bővülni a gépparkok. A székely gazda azt szereti, ha minden szükséges eszköze megvan a földműveléshez – még akkor is, ha a felszerelések az év legnagyobb részében kihasználatlanul állnak az udvaron. Kevesen fogtak össze, hogy közösen, meggondoltan pályázzanak. Egyikük traktort vásárolt, a másik modern ekét, a harmadik forgóboronát és így tovább. Számukra lehetségessé vált teljesen új, valóban hatékony gépsorok összeállítása, ezek akár több gazdának is hasznot hozhatnak.
Az állattenyésztőkről is kell szólni a pályázatok kapcsán, talán ők voltak a legszerencsésebbek, hiszen az önrész kifizetése után legtöbbjük már meg is kapta a jószágot. Nagyrészt húshasznú szarvasmarhákról van szó, de volt, aki birkát, tejelő vagy vegyes hasznú tehenet vásárolt a pályázati lehetőség kihasználásával. Nem véletlen a húshasznú marhák iránti érdeklődés, gondozásuk kevesebb emberi munkát igényel, tartásuk is minimális kiadást igényel. Igaz, hogy a befektetés is későre térül meg, másfél, két évnek is el kell telnie, míg vágómarhát tudnak pénzre váltani a tenyésztők.
Mindent összevetve megismételhetjük: nem volt rossz a gazdák számára az elmúlt év. Csak az idei is legalább ilyen legyen – ha nem is jobb, de rosszabb sem.
Bort, búzát, békességet az új esztendőben – kívánják egymásnak esztendők fordulóján a gazdák, és ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá: Isten hallgassa meg kívánságukat!
