Fekete Réka
Tavaly augusztusban még nem lehetett tudni, hogy mikor kezdődik a 2019/2020-as tanév, az ellenben már biztos volt, hogy nem lesz félévközi vakáció februárban. A 2020/2021-es tanév szerkezetére vonatkozó, hétfőn közvitára bocsátott tervezet szerint ellenben újból visszavezetik a két félévet elválasztó februári szünidőt, ami némileg kiegyenlíti a két szemeszter időtartamát, és segít abban, hogy a karácsonyi vakáció előtt ne kelljen kapkodni a dolgozatírásokkal, lezárásokkal, mint ahogy jelenleg történik.
A javaslat szerint jövőben külön vakációznak tavasszal a nyugati keresztények és külön az ortodox hitűek, a két egyhetes pihenő között két hét tanítási idő lesz. Kérdés: miként oldják meg ezt a vegyes tagozatú iskolákban?
Ennél is több és súlyosabb kérdést vet fel, hogy miközben millió sebből vérzik a hazai oktatás, a szaktárca a vakációk időpontjának ide-oda tologatásával foglalkozik, de még ez ügyben sem hoz észszerű döntéseket. Értjük mi, hogy a tanévszerkezet sok mindenre kihat, például a téli és nyári turistaidényre, és úgy tűnik, ennek pénzügyi vonzata jobban érdekli a döntéshozókat, mint az, hogy mit és hogyan tanítanak. Kevésbé fontos számukra, hogy a diákok közel fele tizenöt éves korában funkcionális analfabéta, a másik fele pedig vajmi kevés használható tudással hagyja el az iskolapadot, mert a tantervek továbbra is csak a szólamok szintjén követik a képességfejlesztést.
A jogszabályok folyamatos módosítása átláthatatlanná teszi a rendszert, lassan azok sem tudják, hogy milyen rendeletek vannak érvényben, akik megszavazzák azokat, a gyakorlatba ültetésre vonatkozó számonkérés pedig elmarad. A tananyag tehermentesítéséről, a heti óraszám csökkentéséről időnként felröppen egy-egy törvénytervezet, de ha remélhető is, hogy valóban alkalmazzák, nincs rá semmi bizonyosság, hogy egy év múlva nem változik.
Az nem számít, hogy nem lehet tankönyveket szerkeszteni, vizsgaszabályokat leszögezni, ha nincsenek jól kidolgozott tantervek, vagy ha azok folyton változnak, az sem rendíti meg a szaktárcát, hogy a diákok még gyengébben teljesítenek, mint korábban, a pedagógusok pedig a rendszer hibáira, hiányosságaira fogják az eredménytelenséget.
És mit tesz Monica Anisie oktatási miniszter? Tehetetlenségében látszatintézkedéssel szigorítaná meg a pedagógusi munkakör előírásainak betartatását, az óév utolsó napjaiban ugyanis módosította az érvényben lévő oktatási törvény vonatkozó cikkelyét, de ez sem teszi lehetővé, hogy a pedagógusi munkára alkalmatlan, emberként is megbukott oktatót el lehessen távolítani a tanügyből, ha az illető végleges katedrával rendelkezik.
Nos, a tanév eleji fejetlenség az új esztendő kezdetén is folytatódik. Úgy tűnik, az Orban-kabinet oktatási minisztere sem veszi komolyan, hogy az az ország, amely félanalfabétákat nevel, semmiben nem léphet előbbre.
