Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly-díjjal tüntette ki Gazda Józsefet. A kovásznai művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, tanár, művelődésszervező szombaton vette át a díjat, amelyet – mint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének méltatásában elhangzott – szerteágazó, tartalmas, magas színvonalú és mélyen elkötelezett munkásságáért ítéltek oda. A 84. éves kitüntetett irigylésre méltó frissességgel és dicséretes szerénységgel vallotta meg köszönetmondásában, hogy ő csak tette a dolgát ott, ahová a Teremtő állította, a nemzet napszámosaként.
A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület által Nagyváradon szervezett újév-köszöntő ünnepélyt szombaton tartották. A rendezvény megemlékezéssel és főhajtással kezdődött a volt egyházkerületi székház udvarában kialakított partiumi magyar történeti panteonban, a Trianon-emléktáblánál, amelynél koszorút helyeztek el.
Itt elhangzott: tavaly a Magyar Országgyűlés az idei esztendőt, a trianoni békediktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, s ennek különös rezonanciája van a Magyarország jelenlegi határain kívül élő magyar nemzetrészekben. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felhívta a figyelmet az 1920-as országszakadás és honvesztés okozta trauma sokrétűségére és máig hordozott súlyos terhére, rámutatva ugyanakkor: Trianon gyógyításán össznemzeti erőfeszítésekkel szükséges munkálkodni, hogy a jelenben is tapasztalható önfeladás, lemondás, önsajnálat és amnézia, illetve az idegen érdekekhez való igazodás és megfelelési kényszer ne torkolljon újabb honvesztésbe.
A díszteremben tartott beszédében Tőkés László előbb a közelmúltra tekintett vissza, tizenkét évig tartó európai parlamenti küldetésének lejártával mintegy jelképesen is visszaadva megbízatását választóinak, kiküldőinek, majd két nagy jelentőségű történelmi esemény összefüggésében osztotta meg gondolatait a hallgatósággal: „a felfoghatatlan igazságtalanság, a fogságba vettetés, az ország- és nemzetcsonkítás, a nemzeti gyász” centenáriumán, valamint a temesvári népfelkelés, a romániai forradalom 30. évfordulóján, ami „a háromnegyed századig tartó fogságból való megszabadulásnak, 1989 szabadító karácsonyának, a felszabadultak örvendezésének áldott ünnepe”. Bibliai metaforák ívében adott a továbbiakban politikai helyzetértékelést, a megtett utat és társadalmunk, nemzeti közösségünk jelen állapotát elemezve. Méltatta mindazokat, akik az elmúlt években önzetlenül teljesítették a templom-, ország- és nemzetépítés nemes feladatait, kijelentve: „Méltó és üdvös, hogy a trianoni békediktátum 100. évfordulóján ne a példátlan történelmi katasztrófánk iránti gyász uralja szívünket, hanem a jövőnek, Istennek és embernek építsünk hajlékot a megmaradásra. Méltó és üdvös, hogy Trianonból Temesvár felé haladva, további századok és harminc esztendők korszakain és szakadékain átkelve, életerőnket sorvasztó szétszakítottságunkat a nemzeti összetartozás szilárd identitástudata és cselekvési stratégiája váltsa fel!”
