Farkas Réka
Ha egy kormány meglebegteti a nyugdíjkorhatár emelését, mérget vehetünk rá, ez a valós szándéka, bármennyire visszakozik, próbálja szépíteni felkent szószólói nyilatkozatait. Márpedig az elmúlt hetekben többször is szóba került a téma, és nem csoda, hisz az őszre tervezett 40 százalékos emelés fenntarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszer már most is rendkívül rosszul álló egyensúlyát. Választási év lévén, a liberális kormány nem meri megvétózni a szociáldemokraták ígéretét, így más megoldást keres.
Legelőször Violeta Alexandru munkaügyi miniszter fogalmazta meg aggodalmait december utolsó napjaiban: egyre kevesebb az aktív, adófizető polgár, és így veszélyben az időskori járandóságok rendszere. Kifejtette, az európai államok többsége fontolgatja a nyugdíjkorhatár emelését, nekik is ez a feladatuk, de leszögezte, csak a közvélemény egyetértésével tennének ilyen lépést. Pár nappal később Viorica Turcan miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy a kormány az opcionális 70 éves nyugdíjkorhatár bevezetéséről szóló törvénytervezeten dolgozik, számos ágazatban nagy a munkaerőhiány, így lehetővé tennék, hogy aki akarja, kitolja visszavonulása időpontját. Az indoklás érthető, ám a felvetés maga gyanakvásra ad okot, hisz miért kellene növelni a korhatárt? Egész egyszerűen úgy kell módosítani a törvényeket, hogy bizonyos szakemberek nyugdíjazásuk után is dolgozhassanak (ha akarnak!). Ám mivel a helyesbítő, pontosító nyilatkozatok is kitartóan a megemelt nyugdíjkorhatárról beszélnek, félő, valami egészen mást főznek Iohannis kormányának boszorkánykonyháján.
A kormány aggodalmain nincs miért csodálkoznunk, hisz Románia népessége az uniós átlagnál is nagyobb mértékben fogy, nemcsak az alacsony gyermekvállalási kedv, de a továbbra sem csappanó kivándorlás is tizedeli. Egyes adatok szerint az elmúlt évtizedekben legalább öt, de valószínűbb, hogy hétmillió polgár telepedett ki, számuk közelít az országban maradt aktív lakosságéhoz. Egyre kevesebb az itthoni társadalombiztosítási rendszer fenntartója, így jó román szokás szerint róluk kéne még egy rend bőrt lenyúzni. Dolgozzanak tovább, akár halálukig, és akkor kevesebb az állam gondja.
A jelenlegi romániai nyugdíjkorhatár illeszkedik az EU-s átlaghoz, főként a 2030-ig fokozatosan bevezetett emelésekkel. A férfiak 65, a nők 63 éves korukban vonulhatnak vissza, és ez így van az európai országok többségében. Néhány helyen magasabb: Görögországban, Izlandon, Olaszországban 67 év, máshol alacsonyabb: Svédországban 61, Norvégiában, Franciaországban 62 év. Csakhogy nálunk a várható élettartam legalább öt évvel kisebb, mint a fejlett nyugati országokban, alig tíz esztendővel haladja meg az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt.
A mindenkori kormányok érdeke, dolgozzunk minél tovább, fizessünk mind többet az államkasszába, és lehetőleg rövid ideig élvezzük az időskori juttatásokat. Ez alól a liberálisok sem kivételek, így ma már nemcsak amiatt kell aggódnunk, hogy lesz-e majd nyugdíjunk, de azért is, egyáltalán megérjük-e azt a kort, ahová feltornásznák visszavonulásunk lehetséges időpontját.
