A napjainkban zajló falusi élet mindennapi változásairól-alakulásáról írni igazából csak annak a riporternek könnyű, aki ismeri a település múltját, vagy aki abba kötelességszerűen beleolvas. Mert régi az a mondás, hogy csak a múlt ismeretében értékelhető a jelen. Így van ez a Csobot-tető alatt fekvő Maksa-Eresztevény, illetve a Csente-hegy alatti Sepsibesenyő esetében is. Maksa községben igazából a lehetőség a kincs, ám az eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a kitartás, az erőfeszítés, a következetesség.
A vidék kincseit értékesíteni kell
Sutba vágva a régebbi kapcsolatokat, tavaly a magyarországi Sarudon tett látogatást az önkormányzat küldöttsége, keresve-kutatva azokat az ötleteket, megvalósítható fejlesztéseket, amelyek az itthoni talajban is szárba tudnának szökkenni, azzal a céllal, hogy valamelyes látható, érzéklehető és tapintható változásoknak örvendhessen mifelénk is a maksai, besenyői és eresztevényi választó. Sarud település kihasználta a természeti és épített örökségi kincseit, és azokat a Tisza folyó nyújtotta javakkal együtt saját turisztikai bázisának részeként értékesíti. Maksa község miért ne használhatná ki ezt az új lehetőséget, tágabb környékének is van jócskán olyan turisztikai értéke (erdős övezet, folyó és állóvíz, műemlék templomok és kúriák, halász-vadász lehetőségek, történelmi emlékhelyek, hagyományos rendezvények, jeles szülöttek és személyiségek stb.), amelyek a jövő fejlesztése szempontjából kincset jelenthetnek. Ennek tudatában van a helyi önkormányzat is, ám ezeknek az értékeknek a hasznosítása csak az infrastruktúra maradéktalan kiépítése után lehetséges.
– Eme hiányosság pótlására mikor fognak lépni mind községi, mind falusi viszonylatban? – kérdeztük a községvezető Deszke János polgármestert, aki elmondta: az évek során úgy alakult, hogy egy komplex terv alapján és pályázati pénzalapokból sikerült megépíteni a községközpont szennyvízhálózatát, mi több, a Besenyő-patak alsóbb szakasza mentén, a település alacsonyabban fekvő részén, egy akkoriban korszerűnek mondható derítőállomást is. A baj ott kezdődött, hogy az időközben megjelent törvényi és más jellegű változások miatt ezt a folyamatot nem követte azonnal az ivóvízhálózat kiépítése, így a csatornarendszer lassan itt-ott meghibásodott és mára használhatatlan állapotba került.
Ivóvíz nélkül lépni pedig aligha lehet
– A közelmúltban megtörtént a szemléletváltás – folytatta Deszke János –, miszerint a sepsiszentgyörgyi központtal rendelkező regionális ivóvízellátó központra csatlakoztatnák rá a sepsiszéki községi fogyasztórendszereket. Két vagy három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy megépülhessen a Sepsiszentgyörgyről Orbaiszék felé tartó fővezeték, amelyre az elsők között Maksa községet is rácsatlakoztatják. Egyelőre a jövő zenéje, hogy mi lesz a sorsa a már említett szennyvízhálózatnak, lesz-e egyáltalán lehetőség annak felújítására, netalán korszerűsítésére és működésbe helyezésére, ugyanis még az is kérdéses, hogy a majdani szennyvízmennyiség biztosítani tudja-e a nagy kapacitású derítő működését? Ilyen körülmények között még várni kell arra, hogy a gazdag turisztikai tartalékokkal rendelkező község beléphessen a pénzt hozó falusi turizmus hálózatába, amelynek húzóereje lehetne a Besenyői-tó (tulajdonjogának megszerzése mindmáig dugába dőlt), valamint a község területén levő Óriáspince-tető térsége mint nagy rendezvények megszervezésére alkalmas szabadtéri terület, de nem hagyhatjuk ki az eresztevényi ultramodern Benke-kúria és spa minden óhajt kielégítő kínálatát sem.
A maksai községáhza
Eléggé aggasztó a községközpont, Eresztevény településrész és a Besenyői-tó mindkét partvidékén alakuló pihenőövezet ivóvízzel való ellátása.
– Sepsibesenyő ivóvízhálózatának kiépítése egy 2009-es pályázat alapján évekkel ezelőtt megkezdődött, ám abbamaradt – részletezte Deszke. – Sikerült felbontanunk a szerződést az akkori kivitelezővel. Azóta nőttek az árak. Megrendeltük, és készül az új terv, ígéretek szerint január végére befejezik, ezután kerülne sor a versenytárgyalás meghirdetésére. Időközben a besenyői Császárkútvize megapadt, a terv szerint a kultúrotthon udvarán készülő fúrás szolgáltatná itt az ivóvizet. Besenyőt nem felejtjük el – fejezte be a községvezető, ugyanis szorít az idő, a vidékfejlesztési program a jövőben ivóvízhálózatok kiépítését már nem támogatja.
Önerőből változás
Maksa önkormányzata a lepergett évtizedek alatt arról is lemaradt, hogy legyen egy tágasabb-modernebb kultúrotthona. Úgy alakult, hogy két éve bérbe vették a központi fekvésű, de régi építésű kultúrházat a helybeli református egyházközségtől. A tavaly önerőből sikerült az épület belsejét korszerűsíteni, de az épület külső részének tatarozására pénzalapokat kellene előteremteni, mert az átvételi formaságok miatt lekésték a kultúrotthonok felújítására kiírt központi pályázati lehetőségeket. Ha az időjárás engedi, tavasz közeledtével folytatják az épület környékének rendezését, parkosítását, ugyanis közvetlen szomszédságában van a település temploma, történelmi emlékparkja, ravatalozója és temetője, egyszóval itt van a községközpont szíve.
Kigyúlt a fény az egész településen. Helyi költségvetésből sikerült takarékos égőkre cserélni az utcai világítótestek izzóit, ezeknek ötéves szerződéses garanciájuk van. Habár Maksa községnek családorvosa még nincsen, felújították az üresen maradt helyi orvosi rendelőt, s lépéseket tettek az orvosi szolgálat megteremtésére. Az elkövetkező időben Dálnokkal közösen családorvosi szolgálat és – szerződéses alapon – diakóniai szolgáltatás létesül, amely az ígéretek szerint ebben a hónapban be is indul. Igény lenne itt egy fogorvosi rendelésre is. Pályázati lehetőség mutatkozik a közeljövőben a maksai központi óvoda épületének felújítására és az udvaron egy játszótér kialakítására. Eresztevény településrészen is megújult a közvilágítás, és sikerült egy járható, szélesebb bekötőutat kialakítani a falurész számára a Benke-kúria közvetlen szomszédságában. Az idén néhány száz méter aszfalt is jutott a tópart Maksa felőli útszakaszára, amennyi az év végén kapott pénzalapba belefért.
Badi Gyula tapasztalt helybeli krumplitermesztővel (képünk) a községházán ismerkedtünk meg, s afelől érdeklődtünk, hogy van-e még a térségben elraktározott krumplitartalék?
Badi Gyula
– Fiammal közösen 30 hektáron termeltünk sikeresen krumplit – mondta. – S mert hirtelen felugrott a székely valuta kilogrammonkénti ára, és a botfalusi cukorgyár három éve halmozza az adósságát, le kell mondanunk a répáról, és ebben az esztendőben tíz hektárral emeljük a saját krumplitermő területünket. Miként nekünk is, nem sok, de van még krumplitartalék a térségben. Jó volna, ha legalább egy lej körül megmaradhatna a krumpli kilogrammonkénti ára, ugyanis emelkedett a munka és megművelési kiadások ára, s mintegy 3000 kilogrammos hektárhozammal lehetne jövedelmező a krumplitermesztés. Mi, a termelők, egyesületet alakítottunk, átvettük a régi tulajdonos cégtől a Maksa környéki öntözőhálózatot, s ha a bukaresti minisztérium engedélyezi az öntözést, kipróbáljuk ezt is, mert fenyeget az aszályos éghajlat.
Kincseket ment és rejt a vidék
Maksa református gyülekezetének új fiatal lelkésze van. Ferenczi Zoltán (képünk) a sepsiszentgyörgyi református kollégium végzettje. 2010-ben érettségizett, és egyévi külföldi tanulmány után gyakorló teológushallgató volt Kolozsváron a Pata utcai, majd ezt követően segédlelkész a Kerek dombi református gyülekezetben. Nagyapja után egyhangúlag lelkészévé választotta – sok neves lelkipásztor utódjaként – az 570 lelket számláló maksai gyülekezet.
– Az előttem beszolgáló besenyői lelkész (Dénes-Szabó Levente) idejében megjavították a templom tetőzetét, kicserélték a nyílászárókat – tájékoztatott –, s így az elkövetkező időre maradt a templom külső-belső meszelése és a pádimentum felújítása. Tennivaló mindig akad. Megrepedt a maksai eklézsia műkincs értékű, 1537-ben öntött harangja, a régi megmentése és új másolatával való kicserélése a jövő másik feladata, melynek kivitelezésére rábólintott az egyházközség gondnoka, Bartha Sándor is.
Sepsibesenyőn is sorakoznak a tennivalók – tudtuk meg Dénes-Szabó Levente helybeli és eresztevényi beszolgáló lelkipásztortól. A Bethlen Gábor Alap és az egyházkerület anyagi támogatásával elvégezték a templom és a harangtorony külső felújítását, és hasonló támogatásból, a hívek örömére, újra megszólalt a 65 éve némaságra ítélt orgona. A munkálatot Pap Zoltán Attila székelyudvarhelyi szakember végezte. Az egyházközség lélekszáma jelenleg száznyolcvan. S mert kincseket rejteget mindenütt a vidék, a besenyői orgonában a lelkipásztor egy 1897-ben kiadott Károli Gáspár fordítású bibliát talált, amelyet meglepetésünkre Nagy Gyula (1884–1944), a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Tanoda tanulója (a későbbi vitéz Szotyori Nagy Gyula altábornagy) gyermekkori jutalomkönyv gyanánt kapott jó előmenetele elismeréseként, s amelyet 1898-ban felajánlott szülőfaluja eklézsiájának használatára. A falu szülöttének emlékét jelenleg is őrzi Sepsibesenyő.
Szüleinek (édesapja a falu református papja volt) a besenyői ifjúsági tábor kertjében álló családi síremlékei azonban mentésre, gondozásra szorulnak. Teljes külső felújítási munkálatokat (tetőszerkezet, esőcsatornák, vízelvezetés, meszelés stb.) végeztetett a csupán százötven lelkes eresztevényi gyülekezet is, ők őrzik a másik kincsünket is, Gábor Áron harangját. Megyebírójuk, Majos Zoltán vezetésével gyarapították a tavaly is az új épülő eresztevényi lelkészi lakást is – fejezte be a beszolgáló lelkész.
