Döbbenetes. Ám az első hevületi, elemi és ösztönös felcsattanást szülő válaszunk kimondása előtt számoljunk tízig, és akkor rájövünk, hogy itt, maradék országban évtizedekig nem tanítottak olyan magyar történelmet, amelyben a határon túliak szerepelnek. Ami ezer évig összetartozott, azt ötven év terror, majd vidám barakk el akarta tüntetni. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy nem hallottak arról: a határon túl magyarul beszélők élnek. A test­véreik.

Azt mondják, ha a paraszt nem …ik, az úr nem eszik. Ez átvitt értelemben a magyar történelemre is igaz, melynek volt olyan korszaka, amikor a magyarság megmaradását a ma határon túl élők biztosították. Összetartozunk tehát. Tartozunk egymásnak. Egymás nélkül nem vagyunk életképesek.

Mégis, minap minket is megkérdezett a határon a magyar egyenruhás, hogy miért viszünk a mezőségi szórványmagyar gyermekeknek Mikulás-ajándékot, hisz itthon is vannak rászorulók. Sok tehát még a magyarázni-, a tanítani- és a tanulnivalónk.

A legutóbb történtek – amiről pár szót ejtek még – azonban már a tudatos provokáció kategóriájába tartoznak. Ez a tett szerves része annak, amiről a minap beszélt Varga László kaposvári megyés püspök: „Háború van. A tőkés társaságok és a bankszektor háborúja a világuralom megszerzéséért. Ez a kettő szorosan összefonódik, és az embereik vírusként épülnek be a kormányokba, a vezető pozíciókba. Nekik nem egyes országok kellenek, hanem a világ fölötti irányítás, az energiahordozók és a vízkészlet ellenőrzésének megszerzése. Csak így tudják növelni a profitot és eladni az áruikat. Terveikkel szemben a legnagyobb akadály az egyistenhívő vallások, a zsidó és a keresztény és az iszlám erkölcsi rendje, valamint a nemzeti gondolkodás értékrendje. Szerintem ezzel is indokolható a fékevesztett keresztényüldözés, a zsidóság elleni támadások, az iszlám világ országai közötti káosz fenntartása háborúk kirobbantásával és a nemzetállamok elleni küzdelem az EU-ban.”

Nos, ennek fényében „értékelhetjük” Gyáni Gábor ÉS-ben megjelent cikkét, amelyben Trianon előnyeit ecsetelte a szerző. Úgy véli, az országcsonkítás kedvezően hatott a nemzetgazdaságra, mert a fejletlenebb területek (Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Székelyföld) elvesztésével ballaszttól szabadult meg az ország, megkímélte a korabeli társadalmat attól, hogy a peremterületeket a magterületek színvonalára kelljen felemelni, ami rengeteg anyagi ráfordítást igényelt volna. Pósán László történész szerint „Gyáni ezzel beállt abba a gyalázatos sorba, amely Medgyessy Péterrel kezdődött, aki Erdély elcsatolásának évfordulóján koccintott a román miniszterelnökkel, és folytatódott az erdélyi magyarokat a 23 millió román közé soroló Kovács Lászlóval. Majd jött a határon túli magyarokról szóló népszavazás és a szavazati jogukat azóta is elvitató Gyurcsány Ferenc, és a sor az új SZDSZ-ként fellépő Momentumban csúcsosodott ki, amely magyar politikai erőkkel szemben román vagy szlovák pártok mellett kampányolt.”

Ha így gondolkodik a baloldal, akkor csak idő kérdése lehet, mikor fogja valaki ugyanezt mondani egyes békési, borsodi, szabolcsi, nógrádi vagy baranyai térségekről, azaz végül marad Budapest, ahol már ők az urak.

2020 nálunk, a Kárpát-medencében nem lehet a patkány éve. Itt 2020 a nemzeti összetartozás éve, a keresztény olimpia, a NEK (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus) éve vette kezdetét január elsején. Eszerint éljünk és tegyünk hát, holmi határoktól teljesen függetlenül.