A kormány drasztikus intézkedéseket ígér, mint mindig, és valószínűleg lesznek bírságok, leváltások, eljárás is indul majd kiskorúak veszélyeztetéséért vagy ilyen-olyan mulasztásért, de a nagy lendület után várhatóan hamar visszatérnek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Túl hamar. Ha néhány hét leforgása alatt megismétlődhet ugyanaz a baj, az olyan vészjelzés, ami minden kétséget kizáróan jelzi, hogy az állam intézményeinek működése a piros vonal alá süllyedt.

A tavaly novemberben hatalomra került Nemzeti Liberális Párt elkezdte ugyan az államapparátus átalakítását, cakompakk felszámolta a Román Forradalom Intézetét (ami nem lenne fölösleges, mert még mindig nem látjuk tisztán a ’89-es eseményeket, csak nem a kecskére kellene bízni a káposztát, az emberiesség elleni bűnökkel vádolt Ion Iliescu volt államfőre az igazság kiderítését), menesztette az összes prefektust és jó néhány más vezetőt (köztük kilenc megyei főtanfelügyelőt, akik helyére kilenc liberális pártkatonát nevezett ki versenyvizsga nélkül), most pedig megkezdődött a tisztogatás, illetve karcsúsítás a belügynél, fejek hullnak, tisztségek szűnnek meg, kivizsgálások és ellenőrzések érik egymást. Ez elvben rendben is lenne, hiszen a szociáldemokraták kezében a közszféra nagyon kigömbölyödött, ám sok jól tartott alkalmazottjával sem vált hatékonnyá, lassú és nehézkes, sőt tehetetlen maradt (az egyik legszomorúbb bizonyíték erre a caracali ügy). Nem is várhatunk mást, hiszen az állások tekintélyes hányadát nem felkészültségi, hanem rokoni vagy ismeretségi alapon töltik be (egészen biztos, hogy nem csupán a Dolj megyei tűzoltóknál és a mezőgazdasági minisztériumban akadnak a munkájukhoz papíron sem értő védencek), ezért nem mutatkozik sehol haladás. Hogy a hivatali nemtörődömség miatt elveszett emberéleteknél maradjunk: négy évvel a Colectiv-tűzvész után sem javult ténylegesen semmi, a szigorúbb engedélyeztetéstől nem vált ütőképesebbé a sürgősségi beavatkozás, az égési sérültek tisztességes ellátása ma is gond, és a fertőtlenítőszerek ma is ölnek, ha nem a hígítás, akkor a koncentráltság és gyúlékonyság miatt.

Ilyenformán nem csoda, hogy Aradon sem tanulták meg a temesvári leckét. Súlyosbító körülmény, hogy ezúttal nem takarékoskodó magánszemélyek voltak a megrendelők, hanem egy közintézmény, ahol az efféle – sok esetben közeli cégek által végzett – szolgáltatásokat bőkezűen megfizetik. Ezek után a liberális kormány „rendcsináló” buzgalma senkit sem nyugtat meg. Két hónap alatt természetesen nem lehet egy harminc éve halogatott reformot végrehajtani, de a hirtelen büntetéseknél többet kell tenni azért, hogy a hatóságok valóban a polgárokért dolgozzanak, ne valamiféle zárt, magasan az emberek feje fölött álló kasztként viselkedjenek. Amíg ez a hozzáállás nem változik, az áldozatok száma csak emelkedni fog.