Ehető, sőt fiatalon nagyon ízletes (az idősebb termőtesteknek rágós a húsuk). Általában tokánynak, paprikásnak, illetve tojásosan (például kirántva) készítik meg a magyar nyelvterületen.
Ismert levesnek, savanyúságnak, és ledarálva fasírtnak, s újabban még gombakolbásznak való felhasználása is. Lelley János számol be róla, hogy a krefeldi (Németország) gombatermesztési kutatóintézetben egy alkalommal az újságíróknak kóstolóként egyidejűleg borjúhúst és rántott laskagombát, „borjúhúsgombát” tálaltak fel. A résztvevők semmilyen minőségi különbséget nem észleltek. A továbbiakban gyűjtőutamon lejegyzett néhány laskagombás receptet ismertetek.
Őszi gomba, főleg savanyúságnak teszem el, de szoktam készíteni vele levest is, tárkonyosan, mint a húslevest. (J. I., Krizba)
A megfelelően előkészített (megtisztított, apróra szeletelt) gombán kívül – ajánlottak: szárított vargánya (tinóru), illetve fagygomba (kései laskagomba, Pleurotus ostreatus), potypinka (gyűrűs tuskógomba, Armillaria mellea) – borsot, sót teszünk a fövő vízbe. Jó, ha kolbászt is (füstöltet) karikára vágva. Meg szoktuk abálni a szárított vargányát úgy, hogy vízzel felöntjük a felaprózva olajban kissé megsütött gombát. Egy óra körülig tart a főzés. A rizset csak akkor tesszük bele, mikor a gomba majdnem megfőtt, négyliteres fazékba félmaréknyit. Hordós káposzta levéből felfőzünk, s veszünk belőle egy keveset a gombalevesbe (van aki káposztát is). (K. Gy., Mogyoróska)
Van olyan, aki háznál vagy pincében termesztette a fokhagymázót. A levest belőle fokhagymás rántással készítjük. Oda a zsírt, benne mikor a liszt megpergelődik, utána az apróra vágott fokhagymát beléöntjük. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, külön megfőzzük, és hozzátesszük a vízzel feleresztett rántást. Ecetet, sót, tejfölt is teszünk belé. A végén összefőzzük az egészet, s megvan a fokhagymázó leves. (B. R. J., Técső)
Mikor péntek, inkább akkor esszük a gombát. Főleg a megtört, őrölt fokhagymával, s ecetvel eltettet, főleg máléval. Elfenem az olajat a megtörött fokhagymával, s aztán tőtök rá vizet. (B. K. M., Pusztina)
Ősszel termik, nagy levelekbe termik, erős jó, rántva jobb, mint a hús. (S. B. M., Vizantea Mănăstireasca)
Arról ugyancsak tudunk, hogy a medve is eszi: (A medve)… a tél beálltáig fagyalgombával táplálkozik, mely téli időkben a többi gombafajok közül csakis egyedül és izmos bükkfák oldalán terem. Vadászaton gyakran használtuk csemegéül. Tapasztalt szakács kezében nagyon jóízű; ellenkezőben fanyar s ehetetlen. (Újfalvi Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak, 1982)
Zsigmond Győző
