Pám,
pám,
paripám,
földön, vízben, levegőben,
a parányok sűrűjében
s odakinn a csillagűrben,
a fénynél is sebesebben
rohan ám
Csillagjáró
Fehér Ráró,
az én táltos paripám!

Köd a farka, tűz a feje,
üstököst vadászok vele.

Hogyha meghorkantja torkát,
zsákba szorítom az orkánt.

A szügye most vízben csobog,
meglasszózom a polipot.

Mind megölöm, vívva tusát
a sok betegség vírusát.

A sörénye lángol, ragyog,
táncra perdítem a napot.

Verejtéktől torzon-borzon
a Tejutat végigporzom.

S estére, ha fáradt vagyok,
karámunkba levágtatok.

A Hortobágy hídja mellett
Csillagjáró
Fehér Ráró
paripám már
leheverhet.

A farára
nagyot csapok,
s jó abrakot
adok néki
vacsorára:

táltos zabot:

három tonna atommagot!