Hullunk, mint a legyek.
Első helyen a rák,
Mely szétszedi testünket,
Így csúfolva meg a Teremtést.
Egyetlen Ép-ség a felsíró újszülött,
Ki Anyjához oldozva még –
Ha mindene megvan és működik,
S az elgyötört anya mosolya…
Teremtőnk, aki vagy,
Add elviselni egymást:
A legnehezebbet, az egyetlen
Vigasztalót!
Ha bele is rokkanunk néha,
Ne vess ki szájadból, mint
Langyos falatot!
Ezek vagyunk, de hordozzuk
Minden próbádat, míg
Hallásunk hasítja a
Belénk is vert szögek
Néma jajgatása…
.jpg)
