A tájékoztatási folyamat részeként a megyeháza lécfalvi, maksai, besenyői és rétyi közvélemény-formáló lakosok számára szervezett tanulmányutat Tiszafüredre, ahol bemutatták, miként működik egy ilyen rendszer. Demeter János, a megyei tanács alelnöke a korrekt tájékoztatás fontosságát hangsúlyozza, de szerinte nagyon fontos időben hozzászoktatni a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtéshez, enélkül ugyanis nem lehet hatékony a majdani tároló, ahová végül csak komposztálható hulladék kerül.

A Maksa és Lécfalva között építendő hulladéktároló szomszédságában élők tucatnyi képviselője, illetve a megyeháza e tervvel foglalkozó munkatársai látogatták meg a magyarországi Tiszafüred város korszerű hulladéklerakóját. Ko-rábban megígérték az érintett lakosoknak, illetve azoknak a tanácstagoknak, akik a két települést a községi önkormányzatban képviselik, hogy tanulmányutat szerveznek, és megmutatják, miképpen működik egy környezetbarát szeméttároló, lehetőséget teremtenek, hogy találkozzanak azokkal, akik azt létrehozták, üzemeltetik. ,,A korrekt tájékoztatás fontos ebben a témában ― hangsúlyozza Demeter ―, mert egy hulladéktároló elhelyezése általában minden közösségben tiltakozást vált ki. Ami érthető, mert mi csak azt láttuk, hogyan tároltuk mostanáig a hulladékot, és általában elképzelés sincs arról, hogy néz ki európai, vagy ha úgy tetszik, világszínvonalú hulladéktárolás. Az emberek természetesen nem vevők egy olyan szemétdombra, amilyent, sajnos, minden település mellett lehet látni Kovászna megyében". A törvény akkor ad lehetőséget egy közösségnek, hogy éljen vétójogával, magyarázza, amikor egy ilyen létesítmény egy kilométernél közelebb kerül a lakott településhez. Mivel ez a jövendőbeli telep távolabbi ― Maksától kb. másfél kilométerre, Lécfalvától pedig négyre, Nagyborosnyó közigazgatási területén található ―, ,,tulajdonképpen nem kell megkérdezni a lakosságot ebben az ügyben, de mégis úgy gondoljuk, fontos, hogy ne ezzel a jogunkkal éljünk, hanem inkább azzal a lehetőséggel, hogy korrekt és tisztességes módon, a lakossággal konzultálva, az érintetteket folyamatosan tájékoztatva valósítsuk meg ezt a tervünket."

Mivel Tiszafüred közvetlen szomszédságában egy nagyon jól menedzselt hulladéktároló működik, a mostani küldöttség ― köztük vállalkozók, tanácstagok, tanárok, ,,minden skálája a helyi közösségnek" ― ezt kereste fel. A tiszafüredi polgármester ,,nagyon őszintén felsorolta mindazt a rengeteg aggályt, amivel akkor szembesültek, amikor elkezdték építeni a létesítményt. Viszont azt is elmondta, utólag kiderült, abból a számtalan kételyből, problémafelvetésből semmi sem igazolódott be. Tehát lehet ezt a munkát nagyon profi módon végezni, úgy, hogy a környezet semmiben sem károsul". Tiszafüreden például a tároló közvetlen közelében halad el egy haltenyésztő tórendszer tápcsatornája, tőle 400―500 méterre található libatenyészet, mangalicatenyészet, halastavak, bizonyítandó, hogy ez a hulladéktárolási rendszer hermetikusan elzárja a külvilágtól a szemetet.

Egyben felhívták a háromszékiek figyelmét, hogy nem is a hulladéktároló minősége, kapacitása, a működtető cég hozzáállása jelent gondot, hanem az, hogy a lakosság mennyire veszi komolyan a szelektív hulladékgyűjtést. Ez természetesen, az itteni rendszerre is érvényes, a megyei tanács alelnöke úgy látja, ,,valószínű, ugyanaz lesz nálunk is, mint Magyarországon, vélhetően nekünk is ezzel lesz a legtöbb problémánk". Leendő tárolónk építésével párhuzamosan elkezdődik a szelektív hulladékgyűjtés, így abba csak olyan szerves hulladék kerülhet, ami idővel komposztálódik, miközben kiválogatják az újrahasznosítható anyagot (műanyag, fém, üveg és papír), és elszállítják a felhasználóknak. ,,Számunkra, akik ebben a tervben érdekeltek vagyunk, talán elsőrendű fontosságú, hogy amikor a tervezés olyan stádiumba kerül, tudatos és nagyon komoly felkészítőt kell tartani minden településen, az embereket türelmesen meg kell győzni, meg kell beszélni velük, hogy miért lényeges a szelektív hulladékgyűjtés, és hogy azt nagyon komolyan kell venniük. Mert amennyiben nincs szelektív hulladékgyűjtés, nem működik a lerakó sem, és akkor kár eurómilliókat befektetni. Jelen esetben Kovászna és Hargita megye közel 60 millió eurót kap az Európai Uniótól azért, hogy ezt a rendszert ki tudja építeni." ,,Én továbbra sem győzök eleget hivatkozni a háromszéki emberek közismert szülőföldszeretetére ― hangsúlyozza Demeter János ― akkor, amikor azt mondom, ne a koszos szülőföldet szeressük, hanem a tiszta szülőföldet, mert biztosan nem fognak idejönni a teleormaniak helyettünk összekoszolni Kovászna megyét. Valószínű, eddig is mi koszoltuk össze, és ha tiszta lesz, szintén mi tesszük tisztává, ez a munka semmiféleképpen sem mások eredménye lesz. Úgyhogy szeretném bátorítani a háromszékieket, elsőkként a szemétlerakó körüli falvak lakóit, hogy bízzanak abban, jó az elindított kezdeményezés, senkinek sem szándéka bármilyen módon károsítani a településen élő embereket." Ha már Lécfalva és Maksa lakosságának tolerálnia kell egy ilyen tárolót, ők, illetve képviselőik akkor cselekednek helyesen, ha a következő időszakban ,,szépen listázzák, hogy ezért cserébe ezeknek a településeknek milyen elvárásaik vannak, és a megye pótlólagosan is jobban odafigyel rájuk". Mint mondja, megérdemlik, hogy előnyt élvezzenek például vízvezetés, csatornázás dolgában, ,,megérdemlik, mert ők is hoztak egy áldozatot az ügy érdekében".

A tiszafüredi tájékoztatás után a következő időszakban lakossági fórumot szerveznek, amikor majd az érintetteket hivatalosan is tájékoztatják arról, hogy elkezdődik a munkálat. Egyébként a projekt is megköveteli, hogy a lakossággal teljesen korrektül, folyamatosan kell tartani a kapcsolatot. Abban bíznak, hogy a résztvevők burkoltan, csendesen, háttérbeszélgetésekben szóvá teszik, nem az az ijesztő kép tárult eléjük, amit itt helybéli agitátorok szívesen szeretnek elővetíteni, hanem egy európai modellt láthattak, nem beszélve arról, hogy ahhoz képest, amit Tiszafüreden megismertek, az itteni sokkal fejlesztettebb lesz.

A háromszéki környezetbarát hulladéktároló tervezése az utolsó stádiumához érkezett, idén be kell fejezni. A helyszín, a mintegy 15―16 hektáros terület rögzített (azt a megyei önkormányzat korábban megvásárolta a földtulajdonosoktól, telekkönyveztette saját nevére), elkészültek a talajminták, minden vizsgálat azt bizonyítja, hogy a terület alkalmas erre a célra. Nem lesz szivárgási veszély, a tárolót amúgy is különlegesen bélelik, elektromos érzékelőkkel látják el, ami a legkisebb szivárgást is jelzi. A magyarországi látogatáson elmondták, minden alkalmazott helyi, Tiszafürednek is fontos, hogy negyvenöt lakója dolgozhat a telepen, továbbá, helyi adók szempontjából „Nagyborosnyó számára sem mindegy, milyen adófizetők vannak a területén". Másrészt, ehhez a hulladéktárolóhoz jó utakat kell építeni, az EU külön támogatja a településeket elkerülő utak létesítését. ,,Valószínűleg, Maksának is lesz egy külön terelőútja, amelyen keresztül meg lehet közelíteni a tárolót, illetve teljesen felújítják a Maksáról Lécfalvára vezető utat." Ha már lesz egy ilyen hulladéklerakó a környéken, összegez Demeter, akkor meg kell néznünk, mit lehet nyerni belőle, mert ez gazdasági szempontból nagyon komoly beruházás. Az ilyen létesítmény mellé elég gyakran felsorakozik a hulladékfeldolgozó ipar, mert például azt a rengeteg pillepalackot nem érdemes elszállítani, jobb helyben beőrölni. Ez és a hasonló tevékenységek ― a majdani hulladéktároló által foglalkoztatottak mellett ― újabb munkahelyeket, további adóbevételt jelentenek.