De aztán láttam, hogy akadtak, akik igenis ismerik a történelmet, és az alkalomhoz illően, művészi hajlamukat kiélve műalkotások (festmények) létrehozásával ünnepelték a jeles eseményt úgy, hogy lefestették Gyergyószentmiklós és Gyilkostó üdülőtelep helységnévtáblájának magyar feliratát. Jászvásárra elnökünk, Iohannis kézen fogva ment el miniszterelnökével, Orbannal ünnepelni és megmártózni az ünneplő tömegben. Örvendetes, hogy egyikük sem száz százalékban (get-beget) román, az egyik szász, a másik félmagyar, és mégis ismerik az ünnep jelentőségét! Az biztos, hogy az egészen magyarok még jobban érzik a másik, a Nagy Egyesülés, december 1-jének fontosságát, hisz akkor kerültek új hazába, amely keblére ölelte őket, és azóta is szorongatja. Persze vannak olyanok, akik az 1859-es egyesülésről mondanak kellemetlen dolgokat is. Így az újságíró és megmondóember Cristian Tudor Popescu azt mesélte el a Digi24 tévében, hogy néhány hónapra rá, miután az egyesülés uralkodóját, Cuzát megfosztották hatalmától, az egyesülés ellen tüntetőkbe belelőtt a katonaság. Az áldozatok száma ismeretlen, a történteket eltussolták. A moldvaiak attól féltek, hogy Moldva egy szegény tartomány, és „a főváros Jászvásár egy szegény vidéki város marad, mert minden Bukarestbe megy, ott lesz a pénz, ott lesz a hatalom. És sajnos így is történt.” Most ő is várhatja, hogy kiátkozzák ezért, mint Lucian Boiát, aki a Nagy Egyesülésről, a december elsejeiről írt olyasmit, amiért hazaárulózzák.

De szerencsére vannak igazi románok, mint Traian Băsescu is, aki megmondta: nincs nagyobb cél, mint Románia egyesülése a Moldvai Köztársasággal. „Egyetlen ország vagyunk, amely nem számolta fel, a Ribbentrop–Molotov-paktumot” – zengte, amely ugyebár a Szovjetunió kezére juttatta azt. Aztán remélhetőleg Băsescu újabb célt tűz ki, amelyet szintén szokott emlegetni: Romániát kiterjeszti egészen a Tiszáig. Így egyben megnő a romániai autópályák hossza is. Közben az ukránok az egyesülési ünnephez nem méltó módon kellemetlenkedtek egyet, mert elnökük, Zelenszkij azt mondta: „Galícia nagy részét a lengyel csapatok, Észak-Bukovinát Románia, Kárpátalját pedig Csehszlovákia foglalta el.” Aztán szerencsére helyesbítették a rossz fordítást, mert Zelenszkij nem azt mondta, hogy „elfoglalta”, hanem azt, hogy „elvette”. És most úgy látszik, hogy már szent a béke, mert a románoknak jobban tetszik az „elvenni”, mint az „elfoglalni”.

Térjünk vissza az ünneplésre. Sajnos, még most is vannak, akik nincsenek megelégedve Moldvában azzal, amit a demokratikus kormányok tettek értük harminc év alatt. A moldvaiak azt kiabálták: Autópályát akarunk! Már a Dăncilă-kormány is törvénybe iktatta a Jászvásár–Marosvásárhely sztráda megépítését, hogy Erdélybe, az ősi földjükre telepítettek és utódaik hamarabb tudjanak Moldvába visszalátogatni. Iohannis most ott, helyben kiadta az ukázt a kormánynak ennek elkészítésére, mert „enélkül Moldva nem tudja behozni a gazdasági lemaradást”. Orban megígérte, hogy kedden sürgősségi kormányhatározatot fogadnak el az autópálya finanszírozására. Már egy méter el is készült belőle, de az egész megvalósulására, valószínű, kell még újabb 161 év. Persze, a moldvaiak türelmetlenek, és közben bizony le is hurrogták és ki is fütyülték népünk hős vezéreit. Azt még megértem, hogy Iohannist ilyen megkülönböztetett figyelemben részesítették, mert ő mégiscsak öt éve elnök, és mozdíthatott volna valamit Moldváért, de szegény Orban Ludovic három hónap alatt nem tudott sokat tenni a hatalom megszerzésén kívül. Orban számított erre a fogadtatásra. „Két csoport volt ott, egyik agitátorokkal a futballgalerikből. Ez van! Színesebb volt a légkör” – mondta.

Sőt, Klaus Iohannisnak is tetszettek az ellenséges megnyilvánulások, mert azt állítja: nagyon boldog, mert Romániában az élő demokrácia nyilvánult meg e szép napon.

Hát akkor sok boldogságot!