Mint mindig egyébként, ha valamiről el kell terelni a figyelmet — gondoljunk a robbantásokkal, a terrorista akciókkal való állandó fenyegetőzésekre, vagy a szélsőjobb örökké megjövendölte, rendbontó akcióira… Most nagyobb a tét, egyfelől biztosítani kell a költségvetés elfogadását, Gyurcsány túlélése végső soron ezen is múlik, vissza kell tehát csalogatni, ha nem megy, kényszeríteni a renitens és a széthúzás, szétesés jeleit mutató szabad demokratákat a koalícióba, a szocialisták mellé. Ilyen szempontból volt jelentősége a szombati radikális tüntetéseknek, az SZDSZ vette is a lapot, s a mindenre kapható Gusztos Péter hétfőn a parlamentben dörgedelmesen ítélte el a Fideszt a radikális jobboldallal ápolt különös és veszélyes kapcsolatai miatt. Az is világos volt, hogy a Dávid Ibolya állítólagos megfigyelését kirobbantó kazetta megjelenése (az ügyészség nem találva benne semmi törvénysértőt, elutasította a sértett elnök asszony vádemelését) csak mellékszála az ügynek.

A bomba kedden a nemzetbiztonsági bizottságban csattant, ahol Szilvásy titokminiszter előjött a farbával — hogy nyerő-e a lapja, majd elválik —, s azzal vádolta meg elődeit, Kövér Lászlót és Demeter Ervint, a Fidesz-kormány volt titokminisztereit, hogy állandó kapcsolatban álltak az UD Zrt. vezetőivel (volt titkosszolgálati tisztekkel, egykori beosztottjaikkal), sőt, megbízásukból hatoltak be a titkosszolgálatok és a kormány számítástechnikai rendszerébe, s adatokat gyűjtöttek bizonyos szocialista politikusokról is. Igazolódni látszik a kormányhoz miden szinten hűséges Népszabadság állítása, miszerint árnyéktitkosszolgálat működött, s a Fidesz politikusai régi kapcsolataik felhasználásával megfigyeltették a szocialista politikusokat, közöttük például a nemes egyszerűséggel csak feljelentésügyi államtitkárnak becézett elvtársat, aki évekig a Fidesz lejáratásával foglalkozott, de vizsgált ügyei valahogy nem jutottak el a bíróságra, mert vádjai megalapozatlanoknak bizonyultak (?), s megbízatását egy idő után meg is szüntették. Hogy Keller Lászlóról, mert róla van szó, miért kellett volna titkosszolgálati módszerekkel adatokat gyűjteni, rejtélyes. Az viszont különös, hogy vádjaihoz — egy normális országban ő is belebukna a botrányba, ha igaznak bizonyulnának — Szilvásy György, kedves, szép szokása szerint, nem mellékelte a bizonyítékokat, ezeknek feltárását, nyilvánosságra hozatalát későbbre ígérte. Már természetesen nem bizonyulnak államtitoknak. (Hogy mi bizonyul annak, majd ő dönti el…) De a botrány beindult, a felháborodott fideszes politikusok nagy őszi szappanoperáról beszélnek, és perrel fenyegetőznek, de ez most nem érdekes. A kérdés, hogy mindezen vádak súlya alatt az SZDSZ — szembemenve akár a sajtóban démonizált Fodor Gáborral is — visszahátrál-e, legalábbis a költségvetési vitában, a szocialisták mögé. Mert, még egyszer hangsúlyozzuk, ezen múlik a kormányfő legfőbb politikai célja, a minden áron való túlélése… A többi a politikai póker részét képezi… S ebben a kártyajátékban majdnem mindent lehet, csak ügyesen kell… blöffölni.