Különleges adottságokkal rendelkezik az élete delén túljutott uzoni Antal Béla. Több írása, több róla készült cikk jelent meg nemcsak a Háromszékben, hanem a Megyei Tükörben is. Foglalkoztatja mindaz, ami a természettel és a környezettel kapcsolatos, számtalan mentő javaslata öltött testet az elmúlt évtizedekben.
Ő volt, aki közelharcot vívott a diktatúra idején azért, hogy védetté nyilvánítsák az uzoni határban lévő Kupán-tavakat, s aki feltárta a Feketeügy uzoni szakaszának martjából a pliocén kövületekben gazdag kékmárga-rétegeket.
Jegyzetfüzetében különleges, mondhatni meglepő dolgokat olvashatunk. Leírja elképzeléseit arról, miként mehetett végbe a székelyek letelepedése ezen a területen. Özönvizek, özönvíz csaták címmel írja le, elképzelése szerint hogyan nézhetett ki az alsó-háromszéki medence a jégkorszak végén, amikor a Kárpátok koszorújáról olvadni kezdett a jégtakaró, és hatalmas erővel zúdult alá a víz a Csíki-medence felől. Szerinte az Olt, a Feketügy és a Tatrang volt az a vízfolyás, amely nagy mennyiségű hordalékkal feltöltötte ezt a medencét. A Kőről kőre című írása tudományos autodidakta telitalálat.
,,Édesapámtól még gyerekkoromban kérdeztem — írja —, hogy miként kerültek a földbe azok a hatalmas kövek, amelyeket mindenütt meg lehet találni a Labor völgyében, a Feketeügy teraszában. Apám szerint azokat a Szent Anna-tó helyén lévő tűzhányó hányta ki és hajította el nagyon nagy távolságra. Gondolkoztam, hittem is gyermekül, de azután rájöttem, hogy az apám magyarázata sem rossz, egyszerű falusi ember okos elképzelése volt. A mai eszemmel már látom, tudom, hogy ezek a hatalmas vándorkövek nem tűz, hanem víz hozadékai. Az a tény, hogy le vannak görgetve, csiszolva, sokszor majdnem kerek az alakjuk, azt bizonyítja, hogy a Csíki-medence felől beömlő Olt hozhatta. A kő belseje pont olyan, mint azé a kőzeté, ami a tusnádi hegyeket felépíti! Akkora darabot is láttam, hogy súlya még 50 tonna is lehetett."
Antal Béla tudományos látomásai kuriózum számba mennek. Minden, amit leír, tökéletesen megfelel a történeti földrajzi feltevéseknek. Jártas azonban a helytörténetben is. Uzonnal kapcsolatosan értékes adatokat őriz, kiváló ismerője a környék madár- és gombavilágának.
Elmagyarázta többek között, hogy az uzoni iskolának nevet adó Tatrangi Sándor, aki egész vagyonát a helyi oktatásra szentelte, éltében úgy rendelkezett, hogy ,,az esztendő legokosabb, legképzettebb uzoni tanulója" halálos ágya mellett mondjon el egy verset, s talán temetésekor a sírjánál is. ,,Édesapámtól és nagynénémtől tudom, hogy halálakor éppen az én nagyapámra, Antal Zsigmondra esett a tanítók választása. Sajnálom, hogy nem tudhatom, mi volt az a vers, amit ott elmondott."
Antal Béla rövid írásai, tudomány- és helytörténeti adatai, olykor anekdotái részei lehetnének annak az uzoni monográfiának, melyet talán évtizede készít a helybeli iskola tanára, Ambrus Anikó.
