A több mint harminc állam- és kormányfő, illetve királyi családok tagjai, összesen 61 külföldi küldöttség részvételével rendezett idei megemlékezés fő vendégeinek a mintegy 200 meghívott túlélőt tekintették, őket ültették a rendezvényen az első sorokba, kivételt téve a szokásos diplomáciai protokoll betartásában.

Andrzej Duda lengyel elnök, megnyitva a rendezvényt, kijelentette: „Lerójuk tiszteletünket az Auschwitzban és más helyeken meggyilkolt hatmillió zsidó előtt”. „Azon haláltábor kapuja előtt állunk, amelyben a legtöbben veszítették életüket, és amely a holokauszt jelképe lett” – fogalmazott a lengyel elnök. Hangsúlyozta: az áldozatok megbecstelenítését jelenti a holokauszttagadás, illetve Auschwitz kihasználása akármilyen más célra, mint az emlékezetápolás. Aláhúzta továbbá: szükséges megőrizni Auschwitz emlékezetét, hogy „a holokauszt, az emberek megsemmisítése a világ történelmében soha ne ismétlődjön meg”. Lengyelország nevében ígéretet tett arra, hogy mindig őrizni fogják az auschwitzi haláltáborban történtek emlékezetét. Aláhúzta: a lengyelek ezt az elköteleződést már a holokauszt idején vállalták, amikor „életüket kockáztatva segítették a zsidókat”, amikor Witold Pilecki és Jan Karski, a lengyel földalatti Honi Hadsereg katonái beszámoltak a világnak a kezdődő holokausztról.

Az első felszólaló szemtanú, Batsheva Dagan arról beszélt: fiatal lányként került Auschwitzba, a németek négy különféle kommandóba (szolgálatba) irányították őt. Az egyik a betegápolást jelentette, a kórházban egy ideig a Mengele (Josef Mengele, a koncentrációs tábor SS-tiszt orvosa) által halálra ítéltek között találta magát, de megmenekült. Később az úgynevezett Kanada-kommandóba került, ahol 1944 tavaszától a Magyarországról Auschwitzba hurcolt zsidók személyes holmiját válogatták szét. „Magyar ruhákat tartottam a kezemben, kezdetben sírtam, aztán hozzá kellett szoknom, mert ez volt a munkám” – idézte fel Dagan. A lengyelországi Łódźból származó lány a tárgyak között felismerte tanárainak fényképeit is, akik a łódźi gettó 1944. júniusi felszámolása előtt kerültek Auschwitzba.

Tanúvallomást mondott Else Baker szinti túlélő, Marian Turski lengyelországi zsidó történész, valamint Stanisław Zalewski, Auschwitzot túlélt lengyel politikai fogoly is.

A Zsidó Világkongresszus (WJC) nevében felszólalt a szervezet elnöke, Roland S. Lauder. „Auschwitz egy nagy seb, amely soha nem gyógyul meg, amely mindig fájni fog” – fogalmazott. Feltette a kérdést, vajon mi lett volna az ő sorsa, ha 1944 februárjában nem New Yorkban születik, hanem Magyarországon, ahonnan a nagyszülei származtak. „Túléltem volna? Nem, egyike volnék a 430 ezer itt meggyilkolt magyarországi zsidónak” – mondta Lauder. Felidézte: „Németország és Ausztria előkészítették, megteremtették és megvalósították ezt a pusztító rosszat”. Hozzátette: közben „egyetlen európai állam sem akadályozta a nácikat”, a zsidóknak „hátat fordított” az Egyesült Államok is, amely 1938-ban nem akarta befogadni a zsidó menekülteket. „Túl sok ember túl sok országban okozta Auschwitzot” – jelentette ki a WJC elnöke. Európa-szerte „szerencsére akadt egy maroknyi, romlatlan ember is”, a Világ Igazai, akik életüket kockáztatva zsidókat mentettek – mondta Lauder.

Figyelmeztetett a ma feléledő antiszemitizmus veszélyére, amelynek kezeléséhez, mint mondta, „nem elegendőek a politikai beszédek”, hanem „szükség van kemény és szigorú törvényekre”.

A megemlékezést ökumenikus imák zárták, ezt követően a túlélők és az állami küldöttségek vezetői lerótták tiszteletüket a birkenaui gázkamrák romjainál létesített, a láger áldozatainak szentelt emlékmű előtt.

Magyarországot a megemlékezésen Orbán Viktor miniszterelnök képviselte feleségével, Lévai Anikóval együtt.