Alexandru Ioan Cuza moldvai ezredesnek a Kárpátokon kívül érvényes Julianus-naptár szerint 1859. január 5-én, illetve 1859. január 24-én* a mind Moldva, mind Havasalföld fejedelmévé való választásával létrejött a két román fejedelemség perszonáluniója.
Három év múltán megvalósult a politikai egység is a két parlament és két kormány egyesítésével, Bukarest fővárossal. Alexandru Ioan Cuza trónról való eltávolítását követően 1866-ban az egyesült fejedelemségek uralkodójává Hohenzollern-Sigmaringen Károly német herceget választották. Ugyanabban az évben elfogadták az ország első alkotmányát, melyben az állam neve Románia.
Már a fejedelemségek egyesülését követően igyekeztek címert szerezni az új államalakulatnak. Ion Ghica, Havasalföld miniszterelnöke még 1859-ben felkérte Szathmári Pap Károly udvari festőt, készítsen két címertervet. Az erdélyi származású festőművész, fotográfus eleget tett a megrendelésnek. Első, színes rajzát el is fogadta a havasalföldi Ghica-kormány – a moldvai viszont nem –, a második címerrajzot tartalékként rendelte a minisztertanács elnöke.
Időközben, 1861-ben az uralkodó napiparancsban elrendelte, hogy az ország teljes hadserege használjon olyan szolgálati jelvényt, melyen az egyesült fejedelemségek jelképe látható. A mellékelt rajzon fejedelmi koronával fedett két egymás melletti pajzs látható, az elsőben Moldva bölényfeje, a másodikban Havasalföld csőrében keresztet tartó sasa.
1863-ban szintén legfelsőbb napiparancs rendelkezik a zászló- és pecséthasználatról. A hadsereg zászlaira Románia jelképeként a „szájában” keresztet tartó „római sast” kell helyezni – áll az első cikkelyben. A második elrendeli: a bölény és a sas együttesen alkotják Románia bélyegét, melyet az állam pecsétjén kell megjeleníteni.
Említett jelképek nem voltak törvény által elfogadott címerek.
1863-ban Szathmári Pap Károlytól rendeltek egy újabb címerrajzot, mely négyelt pajzsot tartalmazzon szívpajzzsal. Ezt is elkészítette. Az alappajzs első és negyedik mezejében a „római sas”, a második és harmadik mezőben Moldva tulokfeje jelent meg, a szívpajzs kétszer vágott: kék-arany-vörös, a Cuza család jelképe. Ezt a változatot sem fogadták el, ám ez képezte az 1867-ben törvényesített címer alapját, annak ellenére, hogy időközben más címertervek is készültek.
1867-ben, egy évvel Hohenzollern-Sigmaringen Károly fejedelem trónra lépése után törvénybe foglalták az akkor már egyesült fejedelemségekből álló, de még mindig török fennhatóság alatt levő Románia címerét.
A korabeli román szöveget mai címerleírás szerint fordítottam le: Négyelt csücsköstalpú pajzs első kék és negyedik „sárga” (valójában arany – SZ. A.) mezejében balra fordított fejű, szájában keresztet tartó „római sas”, Havasalföld jelképe. A második kék és a harmadik vörös mezőben őstulokfej, szarvai között csillaggal, Moldva jelképe. A két felső mezőben a hasítás mentén megjelenik a nap és a hold. A pajzsot királyi korona fedi. Románia pajzsának közepén, a szívpajzsban Őfelsége az Uralkodó címere, négyelt pajzs, első és negyedik mezeje „fehér” (valójában ezüst – Sz. A.), második és harmadik fekete. Pajzstartók: balról oroszlán, jobbról bal kezében dák tőrt tartó dák nő. A pajzstartók alatt kék szalagon a Hohenzollern család jelmondata: Nihil Sine Deo (Isten nélkül semmit – SZ. A.). A címersátor vörös, hermelinnel bélelve, fölötte királyi korona. Ezt a címert már hivatalosan elismerték.
* Romániában 1919-ben vezették be a Gergely-naptárt, Erdélyben 1590-ben.
