A Gólya utca nagyobbik részének – a Kórház és a Tavasz utca közötti szakasznak – a felújítását már 2015-ben befejezték, a hátralevő részre – a Tavasz és a Fenyves utca közötti, az utca egész hosszának mintegy harmadát kitevő szakaszra – azonban mindeddig nem került sor. Az ott lakók eddig azt sérelmezték, hogy róluk megfeledkeztek, most pedig azért aggódnak, hogy az új végállomás megnehezíti majd a bejárást házaikhoz, illetve vállalkozásaikhoz. Perelni három család – Bedő Rozália, Kóréh Attila és Miklós Győző – és két vállalkozás – a T & T Kft. és dr. Tordai Piroska gyermekorvosi rendelője – kezdett, miután tudomást szereztek arról, hogy mi készül a kapuik előtt. Előbb „segélykérő levelekkel” fordultak a városvezetőkhöz, ám mivel rendre visszautasították őket, ügyvédet fogadtak.

– Semmiféle fejlesztésnek, újításnak ellene nem vagyunk, sőt, örvendünk annak, hogy haladunk a korral, mert szenvedtünk eleget az utcában állomásozó buszok kipufogásától és zajától – szögezi le már beszélgetésünk elején Kóréh Ibolya, hozzátéve, hogy több évtizede nyelik a füstöt és hallgatják a motorzúgást, hiszen régebb 8–10 busz is az utcájukban állt és melegített be. Olykor a vitrin is rezgett, a ház pedig meg van repedve – panaszolja.

Nem unalmukban perelnek, és bármikor elállnak tőle, ha az önkormányzat módosít az új végállomás tervén, ami véleményük szerint ellehetetleníti az életüket, vagy legalábbis az autóval való ki- és bejárást. A terv szerint ugyanis ez az utcarész egyirányú lesz (a Fenyves utca felől a Tavasz utca felé), kétfelől járdával, középen pedig egy hosszú szigettel, ahol a majdani elektromos buszok töltőállomása mellett egy jegyirodát, öltözőt és illemhelyet is magában foglaló épület lesz. Ehhez a szigetet ki kell szélesíteni, és épp a házuk előtt, ahol csak járda marad, zöldövezet nélkül.

– A férjem, aki itt született, ebben a házban, nehezen mozog, időbe telik, amíg a kaput kinyitja, akadályozni fogja a forgalmat az utcában, amikor autóval jön vagy megy, arról nem beszélve, hogy csak kerülővel, a Sas utcán keresztül fog tudni hazatérni – magyarázza.

Közben a férje és a szintén ott lakó fiuk is megjelenik, megerősítik és kiegészítik az elhangzottakat: közlik, hogy négy városi busz számára alakítanak ki helyet, de két magánvállalkozás busza is rendszeresen ott parkol, egyikük pedig ráadásul hosszú, csuklós jármű, kifogásolják a járda és a közvilágítás állapotát, valamint az ingatlan legmagasabb adó­övezetbe való besorolását is. Végül pedig behívják a szemközti lakót.

Tordai Jenő, a T & T termelő és szolgáltató kft. vezetője részletesen ismerteti küzdelmüket, attól kezdve, hogy tavaly márciusban „véletlenül értesültek” arról: a helyi tanács elfogadta a városi mobilitási tervnek a buszmegállókra vonatkozó részét. Előbb csak „egy csóré rajz” került a kezükbe, amelyen csak az új sziget szerepelt – ők maguk rajzolták be az épületeket, és úgy vették észre, hogy cégük tevékenységére is hatással lesz, hogy a diszpécserirodát a kis mellékutcából a Gólya utcába költöztetik. Nekik ugyanis épp az új járdasziget kiszélesedő része mellett kellene bejárniuk a rakodóhelyiségébe – egy textilgyártó vállalkozásról van szó –, de úgy tudják, hogy a buszsávon más gépjármű nem közlekedhet, más bejárat pedig nincs.

A cég székhelyét 1995-ben építették, hét éve egy másik vállalkozás, a feleség gyermekorvosi rendelője is ott működik, ez előtt sem lehet majd parkolni, ha az utcarészt újraszabják. Tordai szerint a maradék úttest is keskenyebb lesz az uniós szabványnál – 3,5 méter helyett 3 méternyit hagynak a gépkocsiknak –, és az is gondot okozhat, hogy a buszos és az autós sáv a Tavasz utca előtt egyesül, ami a személygépkocsik feltorlódásához vezethet. Elmondta: felkereste a város főépítészét, írt egy „segélykérést” a polgármesternek (erre 30 nap után kapott egy megnyugtató választ, hogy csak egy tanulmányi tervről van szó), közben megbeszélték a szomszédokkal, hogy együtt lépnek fel, írtak közös panaszlevelet is, dokumentálódtak a megvalósíthatósági tervet készítő cégnél (egy bukaresti irodánál), kapcsolatba léptek az uniós pályázatokat elbíráló gyulafehérvári régiófejlesztési központtal, ahol azt a tanácsot kapták, hogy próbáljanak más helyet találni a végállomásnak, és küldjék be nekik a teljes iratcsomót).

Tordai sérelmezi, hogy a végállomás terve tavaly márciusban készült el, március 28-án közvita és az érintett lakók megkérdezése nélkül el is fogadta a tanács, másnap pedig már Gyulafehérváron volt, miközben nekik még májusban is azt írták, hogy csak tanulmányi tervről van szó. Az­után még két írásbeli választ kaptak, és szóban is közölték velük – az általuk kért kihallgatások egyikén –, hogy az utca közterület, ott az önkormányzat azt tehet, amit jónak lát, anélkül, hogy bárkit is meg kellene kérdeznie. A lakók a semmibevételüket is fájlalják, hiszen a saját életükről van szó. Épp ezért fogadtak ügyvédet, egy brassói irodát, amelynek képviselőivel kétszer voltak a városházán, Antal Árpád polgármesternél és Tóth-Birtan Csaba alpolgármesternél.

– Az volt az érzésünk, hogy az időt akarják húzni, hogy induljon el a megvalósítás, és már ne tudjunk semmit elérni – mondja.

Közben folytatták a levelezést Gyulafehérvárral, és saját kezűleg felmérték az utcájukat, majd három különböző javaslatot terjesztettek be a polgármesteri hivatalban: az egyik szerint a diszpécseriroda maradna a régi helyén (a Fidelitas Szálloda sarkához ragasztva), a másik kettő pedig ott helyezné el a végállomást irodástul-töltődéstül, ahol jelenleg nincs kapu: a Fenyves utca felől, baloldalt.

A Gólya utca felújítatlan részében egyébként öt kertes ház áll az egyik oldalon – amiből a két szélsőnek a Fenyves, illetve a Tavasz utca felől van autós kijárata, tehát nem zavarja őket az új forgalmi rend –, a másikon pedig csak két porta rendelkezik nagykapuval, egyikük a Tordai cégeké, a másik tulajdonosa nem perel. Ha a Fenyves utca felől nézzük, jelenleg az utca jobb oldalán (ahol a három felperes háza található) járda és zöldövezet is van, ebből a városháza terve a Kóréhék előtti zöldövezetet harapná ki, baloldalt pedig csak járda, ahova a lakók saját elképzelésük szerint több (17–22), akár fizetéses parkolóhelyet is berajzoltak. Tordai Jenő hangsúlyozza, ők mindvégig ki akartak egyezni, keresték a békés megoldást, de folyamatos elutasításba ütköztek. Legutóbb idén január 7-én voltak a polgármesternél, de semmit sem értek el. A per első tárgyalása január 31-én lesz.

„Álmomban sem gondoltam volna, hogy valakit zavarhat, hogy a régi, töfögő-burrogó buszokat csendes és környezetbarát járművekre cseréljük” – így reagált megkeresésünkre Antal Árpád polgármester, aki szerint a lakók előbb perelték be a városházát, és csak azután jöttek módosító javaslatokkal. A Gólya utca vége már sok évtizede szolgál buszterminálként, és mivel közterületről van szó, senki nem veheti el az önkormányzat jogát attól, hogy ott közérdeket, a város egész lakosságát szolgáló beruházást eszközöljön – szögezte le. Hozzátette: emberileg megérti, hogy a lakók megszoktak egy állapotot, és nem örvendenek a változásnak, de lényegében arról van szó, hogy valakik megpróbálnak megakadályozni egy közérdekű munkálatot. Ez nem fog nekik sikerülni, a végállomás megépül, de nem európai uniós pénzből, hanem a város saját költségvetéséből, mert peres ügyekre nem lehet támogatást kapni.

Az elöljáró elmondta: ő maga kétszer, Tóth-Birtan Csaba alpolgármester pedig négyszer találkozott a panaszosokkal, és még szándékukban áll felkeresni őket, illetve ügyvédjüket, mert tudatosítani kívánja a Gólya utcaiakkal, hogy ezt a 7,4 millió lejt (amiből nem csupán a végállomás fog megújulni, hanem több buszmegálló is) miattuk veszíti el Sepsiszentgyörgy. Magáról a kifogásolt tervről elmondta: összességében nem lesz kevesebb zöldövezet, az úttest szélességét szakemberek szabták meg, az ott lakók bejárási lehetőségét pedig ezután is biztosítják. Ami a buszokat illeti, az új végállomáson csakis az önkormányzat elektromos utasszállítói állhatnak majd meg. Antal Árpád egyébként még lehetségesnek tartja a kiegyezést is.