A sértődött Orban tegnap bejelentette, amennyiben az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezné a polgármesterek kétfordulós választására vonatkozó tervezetüket, sürgősségi kormányrendelettel oldanák meg az ügyet. A kormányfő zokon vehette, hogy a taláros testület kimondta, a tavaly decemberben szintén felelősségvállalással előterjesztett két törvénytervezetük alkotmányellenes. Az alkotmánybírák helyénvalónak találták ugyanis a szociáldemokraták óvását, melyben azt állították, ellentmond az alaptörvénynek, hogy a kormány olyankor avatkozik be egy kérdésbe, amikor már létező törvénytervezetek hevernek a parlamentben. Ily módon hiábavalónak bizonyult a liberálisok igyekezete, hogy átszervezzék a diákszállítást, illetve hogy elhalasszák az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló törvény egyik előírásának hatályba lépését.

Noha Orbanék is saját kormányuk bukására játszanak, az alkotmánybíróság rendelkezései zavarják őket. Hiszen hiába vállalnak hősiesen felelősséget saját törvénykezdeményezéseikért, ha azokat később az alkotmánybíróság lesepri az asztalról. Sok hűhó szinte semmiért, hiába viszik vásárra bőrüket, ha céljaik csupán részlegesen teljesülnek. Persze, Orban most siránkozik a diákszállítás megoldatlansága miatt is, illetve ez esetben is kormányhatározatot ígér! Sajnálkozik a szegénységben, falvakon élő gyermekek miatt, akik nem részesülhetnek a közszállítás állami áldásaiban, nem jutnak el az iskolába, mert kiszolgáltatottak a szállító cégek önkényének. Siralmas, hogy egyáltalán ebbe a helyzetbe juthatunk, s azt a jelek szerint megoldani sem lehet.

Az a legaggasztóbb ebben a felelősségvállalósdiban, hogy az éppen kormányzó alakulat a lehető leggyorsabban kívánja érvényesíteni akaratát. A parlamentből, a törvényhozás szent helyéről – hacsak nem valamiféle párt- és csoportérdekről van szó – ki is kopott az érdemi vita. Nem most, évekkel ezelőtt. A mostani nagy sietség a cirkuszon kívül szintén nem ígér túl sok jót, már most borítékolható – például –, hogy a bírák és ügyészek szolgálati nyugdíjának eltörlése is csupán egy parlamenti szappanopera nagyjelenete. Hiszen az alkotmány őrei éberek, s vélhetően úgyis megvétózzák. Másrészt, miként Dan Barna is figyelmeztet, ha a kormány valóban nem avatkozhat be olyan kérdésekbe, amelyek kapcsán esetlegesen valamiféle tervezet pihen a parlament fiókjaiban – melyről ki tudja, mikor határoznak majd –, akkor maga a felelősségvállalás intézménye is fölöslegessé válhat, több vagy kevesebb alkotmánybírósági segédlettel.

Bizonytalan célokért, gyengécske teatralitással hadakozik a liberálisok kormánya, s nagy igyekezetük még visszaüthet: felkészületlen, dilettáns politikusainak köszönhetően végérvényesen elveszítheti a csatát.