Farcádi Botond
Dicséretes kezdeményezéssel rukkolt elő Sepsiszentgyörgy önkormányzata: egy határozattal teljesen megtiltanák a város területén a petárdák árusítását és használatát. Nem csak az állattartók örömére, de minden épeszű polgár elégedettségére, aki tudja, hogy az ilyen eszközök használata azon túl, hogy zajos, balesetveszélyes is, nem csak a durrantani vágyókra, hanem a környezetében élőkre is.
Az önkormányzat határozattervezetét azonban negatívan véleményezte a helyi rendőrség – amelynek a javaslat szerint feladata lenne a szabály betartásának ellenőrzése, a bírságolás –, no nem azért, mert kerülik a munkát, hanem mert a romániai törvények értelmében erre nem terjedhet ki a hatáskörük. Törvénymódosítás szükséges tehát ahhoz, hogy egy ilyen amúgy helyben tényleg fontos, de az ország sorsát azért alapvetően mégsem befolyásoló ügyben lépni lehessen. Addig marad minden a régiben: kedvükre pufogtathatnak a pufogtatók, keressenek megoldást az állattartók, vegyenek be nyugtatót azok, akiket zavar a zaj, kerüljék a tömeget, az utcára való kilépést azok, akik a számos balesetet látva sérüléstől tartanak.
És nem ez az egyetlen olyan probléma, amely bár gyors beavatkozást igényelne, Bukarestre kell várni, ahol viszont a külön nyugdíjaktól a kétfordulós választásokig minden fontosabb a lakók életét megkeserítő gondok rendezésénél. A sepsiszentgyörgyiek számára alighanem emlékezetes marad az is, amikor két villanykörtére kellett éveket várni: mindaddig ugyanis, amíg a szemerjai sportbázis a bukaresti sportminisztérium alárendeltségébe tartozott, sötétség uralkodott a hobbifutók és sportolók által egyaránt használt pályán.
De ugyanilyen abszurd és dühítő a tilosban parkolás ügye, amelyben viszont ilyen vagy olyan minőségben – autósként, gyalogosként – majdhogynem mindenki érintett. Oda jutottunk, hogy a városban gyakorlatilag büntetlenül lehet szinte bárhol megállni a kocsival, elfoglalni járdát, úttestet, elállni lépcsőházak bejáratait, ellehetetlenítve babakocsisok, gyalogosok közlekedését. Bizonyos adatvédelmi szigorítások miatt ugyanis az állami rendőrség nem hajlandó segítséget nyújtani a helyi rendőrségnek a vétkesek azonosításában, maga viszont alig foglalkozik ilyen csip-csup ügyekkel. Így aztán az utcákon-járdákon csak fokozódik a káosz, mi pedig várjuk a szükséges törvénymódosítást.
És mert a parlamentben nem nagyon szokták elsietni a dolgokat, van időnk várni, csodálkozhatunk kedvünkre: vajon miként kíván még beleszólni életünkbe Bukarest, vajon mikor jutunk el oda, hogy helyi kérdésekről helyben dönthessünk?
