Olvasóink jó része ismeri azt a székházat, melyben a Háromszéket nyomdai fázisáig előállítjuk, és amely ,,anno" sajtóháznak épült. Négy-öt esztendeje került — éppenséggel a mi indítványunkra — a megyei önkormányzat tulajdonába. S lévén, hogy tizenkilenc esztendeje fenn- és karbantartói magunk vagyunk, úgy éreztük, abban az országban, ahol minden eladó, ahol a magántulajdont mennybe menesztik, elővásárlási jogunkkal élve az egész épületre vagy annak bizonyos részére — természetesen, pénzért, a piaci áráért — mi is igényt tarthatunk.
Tévedtünk. Sok ígéret és fenyegetés folyt alá az Olton. Nem rettentett meg, de megjegyzendőnek találtuk parlamenti képviselőnk (Márton Árpád) üzenetét: míg ő él, itt mi tulajdonosok nem leszünk, és nem font körénk pálmaágyat az RMDSZ elnökének négy évvel ezelőtti (igaz, választási kampányban) elhangzott utasítása sem, miszerint sürgősen meg kell oldani a Háromszék szerkesztőségének eme gondját. Hogy megyénkben is lehessen a médiának minden közéleti-kulturális szférát, írott és elektronikus sajtót egyaránt befogadó otthona. Nem oldották meg. Igaz, elég hamar az elnök úr ismét üzent a helyi potentátoknak: már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Háromszék megvásárolhassa székházát. Maradtunk tehát egy ránk erőltetett, időnként meghosszabbítandó, szükségleteinknél kétszer nagyobb lakfelület bérlésénél, azzal az újabban igen gyakran hangoztatott álságos váddal, hogy nagyon keveset fizetünk. Demeter János eddigi tanácselnök minap elismerte: a székház tulajdonviszonyának rendezése számára nem jelentett prioritást, de javasolta: újólag forduljunk a szövetségi elnökhöz. Nem fordultunk. A pártvezetésnek — mert az RMDSZ mára egyértelműen és vitathatatlanul azzá vált — megítélésünk szerint semmi köze nem lehet az önkormányzat döntéseihez, s ha igen, azt mindközönségesen hatalommal való visszaélésnek vagy csúnyább szóval korrupciónak nevezik. És abból mi nem kérünk.
A hivatali szakzsargonban újabban Sajtó utcai ingatlannak nevezett épületben dolgozó Háromszék szerkesztősége ismét válaszút elé került: az utca vagy a méltánytalanul hatszorosára emelendő bérleti díj lepengetése. Nekünk lészen erőnk, hogy olvasóink támogatásával lapunk jövőjét biztosítsuk, de a baráti kéz kezet mos alapon döntő RMDSZ-frakciónak s a megye első emberének — aki, ne feledjük, médiában is utazik — el kellene gondolkodnia azon, milyen demokráciát, jövőt épít az a párt, az a szövetség, az az önkormányzat, mely gazdasági eszközökkel fogná be a független sajtó száját.
Vagy ez lenne a már megálmodott székelyföldi ÖNrendelkezés? Az egyre elmaszatoltabb autonómiagondolat?
