Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa, a ciszjordániai zsidó telepeket annektálják, a palesztin menekültek sorsa megoldatlan marad. Donald Trump amerikai elnök közel-keleti béketervét mintha maga Benjámín Netanjáhú izraeli kormányfő ihlette volna. A palesztinok történelmi vereséget szenvedtek, és ha nem is fenyeget azonnali intifáda, a hosszabb távú következmények beláthatatlanok. A bejelentés időzítése nem véletlen: Trump és Netanjáhú belpolitikai céljait is szolgálja.
Már a közlés módja is rendkívül teátrális és beszédes volt a washingtoni Fehér Házban tartott eseményen. Donald Trump amerikai elnök régóta várt közel-keleti béketervének keddi ismertetésekor mellette állt az örömtől sugárzó Benjámín Netanjáhú izraeli kormányfő, de nem voltak ott a palesztinok, akik előre elutasították az egész elképzelést, utólag pedig kerek perec nemet mondott rá Mahmúd Abbász palesztin elnök.
A világ egyik leghosszabb konfliktusát megoldani hivatott legújabb amerikai béketerv minden fontos kérdésben Izraelnek engedett. Az üzenet pedig: a palesztinok vagy elfogadják a szigorú feltételekkel fűszerezett amerikai–izraeli diktátumot, vagy marad a jelenlegi status quo, miközben Izrael mindenképpen megkapja azt, amit akar. Washington szakított azzal az eddigi nézetével is, hogy a legfontosabb kérdéseket – így Jeruzsálem státusát, a jövőbeli palesztin állam határait, a palesztin menekültek sorsát – kétoldalú izraeli–palesztin tárgyalásokon rendezik majd.
A terv kimondja, hogy Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa, amit a zsidó állam gyakorlatilag mindig is gondolt. A palesztinok azonban továbbra is államuk fővárosaként tekintenek az 1967-es háborúban elveszített Kelet-Jeruzsálemre, benne az óvárosra, ahol a három monoteista vallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám szent helyei találhatók. Trump már 2018-ban Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet, és oda költöztette a tel-avivi amerikai nagykövetséget.
A palesztinok a kelet-jeruzsálemi közigazgatási határtól keletre lévő Abu Disz palesztin faluban rendezhetik be az államuk székhelyét. Azt ígérik nekik, hogy könnyebbé teszik a jeruzsálemi óvárosban lévő Al-Aksza-mecset és a Szikladóm – az iszlám Mekka és Medina utáni harmadik legszentebb helyének – látogatását. A Mecsetek tere egyúttal továbbra is jordániai vallási igazgatás alatt marad.
A Trump-terv tartalmazza a palesztin állam létrehozását is, de közben Izrael magához csatolja a kolóniákat és a Jordán völgyét, lényegében Ciszjordánia közel harmadát. Ez az izraeli jobboldal régi álma, és Netanjáhú hamarosan benyújtja a jeruzsálemi parlamentben a telepek annektálásának törvényjavaslatát. Ez jelentős mérföldkő lesz a konfliktusban, hiszen a nemzetközi közösség – tavaly őszig az USA-val együtt – nem ismeri el az illegálisnak tartott kolóniákat. Vagyis a kész tények politikája, a palesztin földek sokszor emberi jogokat sértő kisajátítása igazolást nyer.
Az 1967 után indult telepesítés során 140 város és telepfürt jött létre hozzávetőleg 400 ezer zsidó telepes otthonaként. Jeruzsálem keleti részén is nagyarányú telepes építkezések folytak, ide további 200 ezer zsidó költözött. A konfliktus rendezése elvének számított az 1967-es határok visszaállítása, de a korábbi béketárgyalásokon is felmerült, hogy Izrael megtarthatja a nagyobb telepfürtöket, és cserébe a majdani palesztin államot területileg kompenzálják.
De arról eddig semmilyen formában nem volt szó, hogy Izrael de jure megtarthatja az összes kolóniát. Ráadásul a javaslat szerint a palesztinok a Negev-sivatag egyiptomi határánál kapnának kompenzációs területeket. Kérdés, hogy ezek a kietlen, száraz térségek jelentős beruházások nélkül mire használhatóak. A terv amúgy is jelentős fejlesztéseket feltételez. A ciszjordániai palesztin övezeteket – melyek a terv szerint sem alkotnak földrajzilag összefüggő területet – utak, hidak, alagutak kötnék össze. Sőt, Ciszjordániából alagút vezetne a Gázai övezetbe is. Elhangzott egy 50 milliárd dolláros fejlesztési terv, de kérdés, hogy ebből mit lehetne felépíteni és mennyi idő alatt, de legfőképpen az a dilemma, hogy ki fizeti a számlát.
A legkevesebb részlet a harmadik fő kérdésről, a palesztin menekültek sorsának a rendezéséről hangzott el. Bár amerikai tisztviselők szerint az új palesztin államba visszatérhetnek a menekültek, de nem világos, hogy hányan. Más hírek szerint a visszatérés elvét elutasítja a Trump-terv. Mindenesetre egy „nagyvonalú kompenzációs alapot” hoznának létre, ami azt feltételezi, hogy sokaknak inkább fizetnének a vissza nem térésért.
A terv négy évet ad a palesztinoknak arra, hogy biztonsági megállapodásokat kössenek Izraellel, leállítsák a Gázai övezetet irányító Hamasz szélsőséges szervezet terrortámadásait, sőt, magát a szervezetet is fel kellene számolniuk. A palesztinoknak el kellene ismerniük Izraelt mint a zsidó nép nemzetállamát, ami megkérdőjelezheti az izraeli állampolgársággal rendelkező arabok státusát. Az izraeli lakosság ötödét kitevő arab kisebbség így is másodrendűnek érzi magát, ráadásul olyan hírek is napvilágot láttak, hogy az új terv értelmében izraeli arabok lakta területek, települések kerülhetnek át a majdani a palesztin államhoz.
A terv bejelentésének napján a Gázai övezetben több ezren tüntettek, Abbász az „évszázad pofonjának” nevezte a javaslatot, és kijelentette: Jeruzsálem és a palesztinok jogai nem eladók. De vajon a palesztinok milyen stratégiát választhatnak? Egy újabb intifáda, felkelés sem kizárt, de jelenleg inkább az apátia a jellemző.
A palesztinok ugyanis magukra maradtak. Az Egyesült Arab Emírségek például úgy fogalmazott, hogy a Trump-terv „fontos kezdőpont a tárgyalásokhoz való visszatéréshez”. Kedvezően reagált Egyiptom és Szaúd-Arábia is. Hiányzik tehát a külső arab támogatás egy intifádához, ráadásul az arab világot folyamatos tüntetések, káosz, polgárháborúk sújtják, így a palesztin ügy egyre inkább háttérbe szorul. (Keresztes Imre / HVG.hu)
