A tájmúzeum

Zoltán 15 éves korában kezdett régiségeket gyűjteni, miután alkalma volt meglátogatni a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot, és Pali bácsi, a múzeum igazgatója megkérte, hogy ha régi tárgyakat talál Árkoson, vigye el a gyűjteményükbe. Két éven át gyűjtögette a régiségeket a múzeumnak, aztán arra gondolt, hogy kár elhordani itthonról ezeket a tárgyakat, inkább lehetőséget kellene találni arra, hogy Árkoson is létrehozzanak egy kiállítást. 1998-ban az akkori unitárius lelkész azt mondta egy szószéki beszédében, hogy ha sikerül renoválni az árkosi vártemplom dél-keleti bástyáját, berendeznek benne egy néprajzi kiállítást. Ezt hallván, Zoltán gyorsan megkereste a lelkipásztort, és elmondta, hogy neki is van pár száz régi tárgya, azokat a dél-nyugati bástyában közszemlére lehetne tenni. A lelkész összehívta a kebli tanácsot, akik úgy döntöttek: használatba adják a bástyát. A barátai segítségével kivakolta, kimeszelte, kitakarította az épületet, és berendezte ott a gyűjteményét, melyet a húszéves születésnapján először baráti körben avattak fel, majd az egyházközség is megtartotta a kiállítás hivatalos megnyitóját. A régiségek azonban továbbra is gyűltek, a bástya csakhamar túl kicsinek bizonyult, ezért a gyűjtemény mára már mind a négy bástyára kiterjedt. Aztán a várfal mellett is megjelentek a kályhák, a tornyot is „berendezte”. Végül azt mondta a lelkész, hogy nem lesz ez így jó, mert lassan a templom is múzeummá változik. Ekkor kezdett el építkezni a szülői ház udvarán, hogy helyet készítsen a tárgyainak. A bástyák mellett tehát a régi szülői ház, a csűr és egy később épült nagy ház pincéje is tele van Zoltán gyűjteményével.

Vasalók

Már a gyűjtés kezdetén sokat gondolkodott azon, hogy mi legyen az árkosi tájmúzeum jellegzetessége, miből van kevés kiállítva a környékbeli múzeumokban, és rájött, hogy az öntöttvas tárgyakra kell helyeznie a hangsúlyt. A régi vasalókat ezért nemcsak a környékről, hanem akár ezer kilométernél messzebbről is gyűjtötte. A legtöbbet a körösfeketetói vásárban vette. Jelenleg 366-féle vasalója van, összesen 427 darab, így valóban páratlannak számít az árkosi vasalógyűjtemény, mely továbbra is folyamatosan gyarapodik.

Vasaló Ház Panzió

A gyűjtemény gyarapodásával párhuzamosan született a terv: szálláshelyeket is kell biztosítania a gyűjteménye iránt érdeklődő látogatóknak. Ám erre hosszú ideig nem volt lehetősége, mert a régiségek gyakorlatilag minden helyet elfoglaltak, ami csak rendelkezésére állt. Aztán 2013-ban örökölt egy házat melléképületekkel (autószerelő garázs, istálló, disznópajta, cipészműhely és mindenféle más célokat szolgáló helyiséggel). Adott volt tehát a lehetőség a panzió kialakítására. A megvalósításhoz volt némi anyagi fedezet, építkezési terv, és közben Kovásznán is örökölt egy lebontható házat, onnan jól jött az építőanyag. Előbb négy szoba készült el, melyek megnyitásához egyéni vállalkozása keretében kért engedélyt. A szálláshely neve az lett volna, hogy Árkosi Tájmúzeumért Panzió, a műemlékvédelmi hatóság azonban ezt nem hagyta jóvá, mivel ugyanabban az elnevezésben nem szerepelhet együtt a múzeum és a panzió neve. Végül Vasaló Háznak keresztelték a gyűjtemény miatt, és azért is, mert hasonló nevű panzióról nincs tudomása, s azért is, mert könnyen megjegyezhető. Jelenleg nyolc külön bejáratú, fürdőszobával ellátott szobát és két-, szükség esetén háromágyasra bővíthető szobát tudnak kiadni. Ebédlőt is berendeztek, amely szintén saját fürdőszobával rendelkezik.

Kezdeti nehézségek

Bálinth Zoltán 2013-ban Bukarestben megismerkedett egy lengyel lánnyal, aki még abban az évben hozzá költözött Árkosra. Azóta két kislányuk született, párja pedig folyékonyan beszél magyarul. A panzióból sajnos még nem tud megélni a család, alig vannak szállóvendégeik, ezért Zoltán mindenféle alkalmi munkát vállal építkezéstől a kéményseprésig, fanyeséstől a masszírozásig. Egyéni vállalkozása nagyon sokféle tevékenységre kiterjed, valamennyi munkájára számlát tud adni. Keserűen állapítja meg, hogy manapság divatturizmus van, nem könnyű a dolga egy új panziónak. A turisták csak azokat a helyeket látogatják, amelyekről hallottak már, akkor is, ha ezek nem kínálnak igazán jó szállási körülményeket. Egy olyan kis panzió, mint a Vasaló Ház, valójában csúcsidényben, például pünkösdkor számíthat vendégekre, ha a többi szálláshely már megtelt. Zoltán szerint Hargita megyében erősebb a turizmus, mint nálunk, és olyan helyek is felkapottak, melyeknek sokkal szerényebb a kínálatuk, mint egyes háromszéki vendéglátó egységeknek. A Vasaló Ház kevés pénzt tud reklámra fordítani, de bízik abban, hogy előbb-utóbb a vendégei fogják hírét vinni határokon innen és túl, egyre népszerűbb lesz az ilyen jellegű kulturális turizmus.

Tervek

A panzió bővítése még 3-4 szobával az elsődleges tervük. A 20–25 személyes vendégházat továbbá tágas nappali helyiséggel bővítenék, ennek berendezése folyamatban van, és megrendeltek egy dézsát beltéri „székely feredőnek”. A panzió vonzereje továbbra is az állandó kiállítás, a gyűjteményben immár több mint nyolcezer kuriózumszámba menő tárgy található: a fonás-szövés kellékeitől, konyhai és mezőgazdasági eszközökön, iskolai és tanfelszereléseken, régi mérlegeken, kályhákon át, asztalos szerszámokig. A helyszűke miatt is a gyűjtemény több száz darabja több mint egy évtizede vándorkiállításokon vesz részt a Kárpát-medencében.

„Jaj annak, akinek nincs valamilyen szenvedélye” – mondja végezetül Bálinth Zoltán arra a kérdésünkre, hogy miért gyűjt. Ugyanakkor az is öröm számára, ha másoknak is megmutathatja a kincseit. A múzeumába nincs belépti díj, és még pálinkával is megkínálja a vendégeket, ha időben értesül az érkezésükről. Adományokat azért bárkitől elfogadnak. Persze jó lenne, ha több pénzt hozna ez a kettős vállalkozás, de nem panaszkodnak, mert egészségesek, és a család asztalára is mindennap kerül kenyér.