A műkedvelő színjátszás a Mikó-kollégium százhatvan éves történetében időszakos tevékenységként jelentkezik, attól függően, akadt-e a tantestületben eziránt elkötelezett, a diákságot e célra megnyerni képes tanerő. A múlt század elején jótékonysági rendezvények (pénzalap gyűjtése segélyező vagy szervezési célokra) között és az önképzőköri munka hajtásaiként találunk olyan iskolai irodalmi megemlékezéseket, melyek során a szokásos szavalatok, énekszámok, hangszeres feldolgozások és énekkari számok mellett díszletet, zenei aláfestést vagy spontán szereplőt igénylő műsorszámok is előfordultak. Íme néhány irodalmi emlékünnepély: 1897-ben Arany János, 1899-ben Petőfi Sándor, 1900-ban Vörösmarty Mihály, 1902-ben Kossuth Lajos.

A két világháború közötti sajtó és iskolai értesítők érthető okokból szűkszavúan rögzítették az előadások műsorát. Csak feltételezni merjük, hogy az 1928-as Ady Endre- vagy az 1932-től rendszeressé váló Gróf Mikó Imre-emlékünnepélyeken is kerültek bemutatásra hasonló műsorszámok. Tény viszont, hogy 1930-ban a szegény sorsú tanulók megsegítésére rendezett táncestély műsorában a tornaterem színpadán Somogyváry Gyula Virágember című, II. Rákóczi Ferencet idéző, 12 képre tagolódott dramolettje került bemutatásra. Erről és az 1938-as farsangi előadásról fényképek is maradtak fenn. 1940-ben a Mikó diákszínjátszói (!) Arany János balladáját, a Szondi két apródját vitték színpadra.

A diákszínjátszás megpezsdülésének kezdetét 1945-re tehetjük, amikor Kiss Árpád és felesége, Kissné Seprődi Anna lelkes segítőtársra talált az akkor a Mikó magyar–francia tanári katedrájára került Salamon (írói nevén Sombori) Sándor személyében. Kiss Árpád tíz évet (1940–50), felesége hármat (1944–46 és 1949), Salamon pedig tizenegy évet (1945–56) tanárkodott a Mikóban.

Az első előadás az 1945–46-os tanévben volt, amikor Salamon Asztalos István Stipendium c. egyfelvonásosát rendezte meg (az öreg paraszt szerepében Vékás Domokos VIII.-os gimnazistát, a későbbi diplomatát fedezzük fel). Az 1946–47-es tanév két újabb előadással örvendeztette meg az érdeklődőket: Seprődi Anna mesejátékát, A síró-nevető királyt a szerző maga tanította be, míg Kodály Zoltán Háry János című, első hangzatos sikert arató daljátékát Kiss Árpád, Seprődi Anna és Salamon Sándor vitte színpadra.

Háry János

Molnár Károly vezényelte a zenekart, munkájában segítette Bálint Béla VII.-es gimnazista. A díszletet a VIII. osztályos Arany László irányításával három tanuló tervezte és festette. A zenekart Molnár Károly zenetanár vezényelte, a dalokat zongorán Konsza Judit végzős diák kísérte. Városunkban öt előadásra került sor, köztük a vidéki tanulók szülei, a szövő- és a dohánygyár alkalmazottjai részére, majd Kézdivásárhelyen is vendégszerepeltek.

Az 1947–48-as tanévhez Molière: Botcsinálta doktor, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (színpadra alkalmazta Seprődi Anna) kapcsolódik, a végzős osztály pedig 1948. június 1-jén Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével (kisszínpadra átdolgozta Seprődi Anna) lép színre Kiss Árpád és Salamon Sándor rendezésében.

Csongor és Tünde

A díszletet Máttis János és Benczédi Sándor irányításával a diákok készítették. A színlapot böngészve olyan ismerős nevekre bukkanunk, mint Veress Dániel és Barkó György, a későbbi neves színész. A Szent Anna-tó legendájának bemutatása után, az 1948. augusztus 3-án bekövetkező tanügyi államosítás és a Sepsiszentgyörgyi Magyar Népszínház az év augusztus 23-i megnyitása előtt a Csongor és Tünde volt a mikós színjátszás utolsó nagy eseménye, bár Kiss Árpád az 1949–50-es végzősöknek még betanította Sz. Vitkovics A csendháborító című vígjátékát a tréfacsináló Naszreddin Hodzsáról, de az előadás különösebb visszhang nélkül maradt.

Az újabb fellángolás csak 1951–52-ben következik be, amikor a két középiskola végzős XI.-es diákjai, felelevenítendő a hagyományokat, Forrai Ferencet és Lavotta Károlyt, a helyi színház művészeit kérték fel Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének színpadi változata rendezésére.

Az előadás kivitelezését azonban a „felsőbb pártszervek” nem engedélyezték („Micsoda? A darab főhőse egy nyilas?”), sőt, Fagyejev Az ifjú gárda című, ifjú kommunista témájú művének bemutatására kötelezték, a szerepeket pedig osztályszármazás szerint osztották ki. A díszleteket Deák Ferenc és Ördög Zoltán végzős diákok, későbbi képzőművészek festették. Neves fellépők: Kónya Ádám és a későbbi színész, Sinka Károly.

A következő tanévben Salamon Sándor Kisfaludy Károly A kérők c. színdarabját kezdte betanítani, de katonai átképzése miatt a kivitelezés elmaradt. Erre a következő tanév XI.-es végzős diákjai vállalkoztak Lelkes Gábor és Kovács Kató helyi színművészek rendezésében. A szintén végzős X. osztály Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ját mutatta be. Nyilas Misit visszhangos sikerrel a IX. osztályos Darkó Béla alakította. Rendezte Lavotta Károly színművész és dr. Izsák József magyar irodalom szakos tanár. 1954–55-ben Salamon Sándor tollából egy francia népmese – Egy bolond ítélete – szerepelt műsoron Czompók Mihály, a helyi színház rendezőjének közreműködésével.

A kőszívű ember fiai

Az 1955–56-os tanév Hervai József (Hervai Zoltán festőművész édesapja) rendezésében Jókai Mór regénye nyomán A kőszívű ember fiait hozta az érettségiző diákok fellépésével. Következtek az 1956–57-es tanév maturandusai Móricz Zsigmond Sári bíró c. darabjával Kovács Ádám rendezésében.

Sári bíró

Bár az 1958–59-es évfolyam végzőseire Ligeti József, a színház rendezője még kiosztotta Uvájsz Ahtajev Apák ifjúsága című színdarabjának szerepeit, az előadás elmaradt. A városi művelődési osztály arra hivatkozott, hogy városunk színháza készül egy távolabbi időpontban a darabot előadni, s különben is szükségtelenek a műkedvelői előadások, mert a városban jeles művészeket felsorakoztató állandó színház működik.

Ezután hosszú szünet következett a mikós színjátszásban. Télifaünnepélyeken vagy neves ünnepnapra rendezett előadásokon az iskola keretein belül találunk kisebb színpadi előadásokat, de ezekkel a nagyközönség előtt nem léptek fel. Az 1971–72-es tanévnek kellett eljönnie, hogy megújuljon a mikós színjátszás. Galbátsné Szánthó Anna újonnan kinevezett magyar szakos tanár két előadással lepte meg az érdeklődő közönséget: az akkor X. osztályosok a Légy jó mindhalálig-ot, a következő évben Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem című, színpadra alkalmazott művét vitték a közönség elé. Mindkét darab zenéjét Dancs Árpád állította össze. Sajnos, Szánthó Anna mikós pályafutása rövidnek bizonyult, a következő tanévben már más iskolában kényszerült tanítani.

Légy jó mindhalálig

A rendszerváltás után sem alakult színjátszó kör, ennek helyét mintha az iskola neves népi együttese vette volna át, melynek keretében a magas színvonalon előadott témás táncok mintha pótolni látszanának a színjátszók hiányát.

A fentiekben nem törekedhettem a teljesség igényére. A helyhiány miatt nem sorolhattam fel például a főszereplőket, csupán néhány képet tettem közzé, de hiányosak a korabeli írásos és képi dokumentumok is. Célom nem lehetett más, mint feleleveníteni a Mikó változatos tevékenységének egy szeletét azzal a reménnyel, hogy a fiókok mélyéről talán még előkerül néhány felvétel s az egykori szereplőktől pedig néhány emlék a felsorolt előadásokról.