A magyar közösséget ért jogsérelmek, kirekesztő megnyilvánulások és nem utolsósorban az uszítás és/vagy hergelés fogalmait alaposan kimerítő történések legtöbbje sajnos nem szolgál újdonságként. Leginkább hevességük, elkövetőik gyarapodó merészsége és fokozódó „szorgalma” döbbentheti meg az embert. Túlzás nélkül állíthatjuk: mostanra az számít furcsaságnak, ha időről időre nem történik valami, amivel egyes román polgártársaink (gyakran az állam különböző rendű és rangú tisztségviselőitől és a román média meghatározó részétől leplezetlenül, sőt, büszkén is támogatva) emlékeztetnek minket a szerintük megtűrt, másodrangú, sőt, egyenesen nemkívánatos minőségünkre. És amint az a szolgálat készülő jelentéséből, de vezetője, Benkő Erika szavaiból is kitűnt, az ilyen, Úzvölgyében már szintet lépett „hőstettekből” az elkövetkezendőkben sem lesz hiány, sőt, a tavalyi év tapasztalata alapján idén a paletta további színesedésére számíthatunk, legyen szó a különböző hírcsatornák által a magyarságról közvetített képekről, sporteseményekről, a politikum megnyilvánulásairól vagy „civil” fellépésekről. Az első példái már meg is jelentek, a legékesebbek a ditrói ügyet kísérő hajmeresztő román reakciók. De nyugodtan ide sorolhatjuk a moldvai önjelölt „festőművészt” is, aki az év első napjaiban nekilátott lepingálni a székelyföldi településjelző táblák magyar feliratait, vagy az úzvölgyi események főszereplőinek számító Calea Neamului nevű szervezet tagjainak ötletét, hogy Moldva és Havasalföld egyesülését éppen Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán ünnepeljék.

Az önmagukban is mélyen lehangoló történések hatását ugyanakkor tovább erősíti, hogy mily kevés hivatalos eszköz is áll a rendelkezésünkre, hogy visszaverjük e támadásokat. Dicséretes ugyan, hogy a rádiók és televízióadók fölött őrködő testület, illetve a diszkriminációellenes tanács bírságokat osztogat a magyarellenesség terén többszörös visszaesőknek számító műsorvezetőknek, politikusoknak, futballcsapatoknak és szurkolóiknak – utóbbiaknak a nemzetközi szervek is –, de sajnos ez halvány őszi fuvallat az általuk gerjesztett viharral szemben. Több rendben bebizonyosodott, ha a nézettség, a politikai számítások vagy egyáltalán a balhé úgy kívánja, ezek az emberek, csoportok, klubok, vállalkozások magasról tesznek a bírságokra. Különösebb reményre az igen sűrűn pártatlannak és függetlennek kikiáltott igazságszolgáltatás viszonyulása sem ad okot. A szolgálat beszámolója alapján nem igazán kapkodják el a dolgokat, miközben egyes kérdésekben – így az úzvölgyi eset – elég egyértelműnek kellene lennie, hogy hol is van a közmondásos kutya elásva. Ne feledjük továbbá, hogy lassan számolni is nehéz, hány gyanús bírósági ítélet született csupán a kisebbségi jogok gyakorlását illetően vagy éppen a minket ért hatósági túlkapások kapcsán.

Nincs új a nap alatt. Hosszú és vélhetőleg nehéz éveknek kell eltelniük, míg végre kilábalhatunk az örökösen gyanúsak, megbízhatatlanok köréből.