73 évemmel egyik legrégebbi utasa vagyok a helyi buszvállalatnak, még abból a korból, amikor 25 bani volt a viteldíj, és félóránként közlekedett a busz Szemerjára is. Huszonkét éve naponta, olykor többször is használom ezt a szolgáltatást, ezért úgy vélem, jogomban áll észrevételeimet közzétenni. Tiszteletem és elismerésem minden becsületes, tisztességes, udvarias sofőr iránt, mert ilyenek is vannak páran. De az ellentábor sem néptelen.

Ha valahová pontos időben kell eljutnunk, ajánlatos gyalog nekiindulni, vagy háromnegyed órával hamarabb kimenni a buszmegállóba, mert megtörténik, hogy éppen akkor nem jön, vagy (igen gyakran) késik a járat. Az állomás felőli késést megértjük, mert ott a körforgalom sokszor percekre leállítja a buszt. De mivel magyarázzuk a végállomásról induló járat rendszeres tízperces késését a szemerjai megállóban, mikor ott két-három busz is vesztegel?

Nyáron több buszon is vastagon áll a por, a kosz, pedig tudomásunk szerint a végállomáson takarítószemélyzet is van. Többször láttam, hogy ,,becsületes, lelkiismeretes" munkája abból áll, hogy több forduló után végigloccsint egy veder vizet a jármű belsejében, és azt kiseperi az útra. Kívül lemosni, az nem divat mifelénk.

Jártomban-keltemben Pécsett láttam, hogy a végállomásra befutó busz sofőrje kiszállt, kinyitott egy szolgálati szekrényt, kezeslábast öltött, gumicsizmát, kesztyűt, lecsutakolta a buszt tetőtől talpig, szárazra törülte, aztán mindent a helyére rakva kezet mosott, majd világos ingben, nyakkendőben visszaült a volán mellé, és indult. A járművek mindig úgy néztek ki, mintha akkor hagyták volna el a gyárkaput! Nürnbergben a német sofőr leszállt, felsegítette a gyerekkocsit, majd visszaült, és ment tovább. Törökországban megállsz a szegélykő szélén, és a busz lefékez, hogy felszállhass. Nem rossz, ugye?

Egy másik hiányosság a közlekedés grafikonjával kapcsolatos. Városunkban — a központi megálló kivételével, ahol jegyárusító és diszpécser is található — sehol sincs kifüggesztett menetrend. Ha valahol mégis ott sárgul egy papír, az többéves, ezt esküvel is bizonyítom. Így az utasnak, főleg idegennek, halvány gőze sincs, hogy adott megállóban mikor, milyen irányba közlekedik járat. Sértődés ne essék, de kora tavasszal a városi művelődési ház pincéjében találkoztunk néhányan Bokor Sándor igazgató úrral (sajnos, az utazóközönség ilyen helyre nem jön el, hogy elmondja panaszát, vagy eleve tudja, hogy falra hányt borsó), ahol mindezekről aprólékosan tájékoztattuk. Azóta sem történt semmi javulás.

Személyes problémám is ide kívánkozik. Hetente két alkalommal szeretnék Szemerjáról a kenyérgyári megállótól az Olt negyedi ,,söröző" megállóig eljutni. Az időpont épp megfelelő, mert két nadrággyári busz is ott halad el egy időben 12 és 1/2 számmal. A 12-es a Gyár utca—Császár Bálint—Nicolae Iorga—Grigore Bălan—szemafor—söröző stb. útvonalat követi. Az nem vesz fel, mert a kenyérgyárnál nincs megállója (hol írja ezt?), de megáll a sörözőnél. Az 1/2-es megáll a kenyérgyárnál, mert van leszállója, de bár a központ—Csíki negyed—Grigore Bălan—szemafor—söröző útvonalon közlekedik, éppen a sörözőnél nincs megállója. Nem egyszer szóltak rám a Debren-hídnál, legutóbb így: TATA, MIRE VÁR? Gondoltam magamban: arra, hogy valaki már rendet teremthetne a közszállításban. Ha ezek munkásbuszok, akkor ki kell írni rájuk, hogy csak nadrággyári munkásoknak vagy különjárat, vagy le kell venni róluk a számot. De legjobb volna a megállókba kiragasztani (nem kell üveg alá tenni!) a menetrendet, és azt legalább negyedévenként ellenőrizni.

Kész röhej, hogy az új, török buszokon modern fénykijelző hirdeti, hogy MULTITRANS vagy 012..., SF. GHEORGHE. Aztán a busz elhagyja a megállót, és valahol megjelenik a CV SIMERIA vagy egyéb hasonló. Ezt a CV-t sem értem, mert a román nyelvben a lakónegyed neve cartier, röviden CRT., az orosz mondja KVARTAL-nak. Uraim, nem ezzel kell reklámozni a céget, hanem udvariassággal, pontossággal, tisztasággal. Ne ordítson a sofőr a levegőt kapkodó, szaladó utasra, hogy ,,én várjak-e magára?", vagy ne csukja rá az ajtót a lassabban mozgó idősebb utasra. Egyesek úgy hajtanak, mintha ralin volnának, és bele-beletaposnak a fékbe, hogy az utas esik az orrára.

Nem írok ide neveket és rendszámokat, mert az illetékesek jól tudják, kikről van szó. A jegyellenőrökön kívül egy forgalmi ellenőr sem ártana néha. A vezetőség is felülhetne néha a buszokra inkognitóban, s főleg csúcsidőben, hogy érezze saját bőrén azt, amit az utas. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az önök fizetésébe az utas is jelentősen belepótol. Ha nincs utas, nincs Multitrans. A szolgáltatócég az utasokért van, s nem fordítva.

BOTOS FERENC ny. tanár, egy hűséges utas