Leginkább azonban maga a közönség ismeretlen számára, a választópolgár, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy egy vagy két fordulóban pecsételjen lakóhelye polgármesterére, illetve hogy a törvényhozók hosszú nyári vakációjának kezdete előtt vagy a vége után szavazzon arra a szenátor- vagy képviselőjelöltre, akinek körzete, megyéje érdekében kellene munkálkodnia négy évig Bukarestben. Az eddigi tapasztalatok szerint a választottak számára saját céljaik sokkal fontosabbak, mint választóiké, akik most legjobb esetben is négy hónapi bizonytalanságra számíthatnak (leghamarabb ugyanis június közepén lehet megtartani a választásokat), és ezért a bizonytalan időszakért azt a még bizonytalanabb kilátást lebegtetik előttük, hogy minden jobbra fordul, nagyjából négy hónappal a szabályszerű parlamenti választások előtt.

Ezt akarnák azok a milliók, akik tavaly háromszor is a szociáldemokraták ellen szavaztak, ahogy államfőnk nem győzi hangsúlyozni? Igaz, hogy a többség megelégelte a hatalmon levők arroganciáját és hozzá nem értését, azt az állapotot, hogy jóformán csak ezek a boszorkánykonyhákban bennfentes rétegek gyarapodnak láthatóan, miközben az ország stagnál és egyre jobban lemarad, de az emberek konkrét dolgokra, korszerű egészségügyi, oktatási, közlekedési viszonyokra, ügyfélbarát hivatalokra, munkájuk megbecsülésére, egyenlő esélyekre vágynak, egyszóval tisztességes államra, amely nem csak megvezethető és megvásárolható adófizetőket lát bennük. És ehelyett mit kapunk: egyre több cirkuszt és egyre sűrűbb ködöt. A Nemzeti Liberális Párt tegnap ismertetett frissített kormányprogramja ugyan nagyrészt épp efféle helyreigazításokról szól, de ki vegye komolyan, amikor már előre bejelentették, hogy maguk sem fogják megszavazni?

Júniusban lesz három éve, hogy a Szociáldemokrata Párt – akkori elnöke, Liviu Dragnea utasítására – bizalmatlansági indítvánnyal váltotta le saját kormányát. Iohannis is valami effélére készül, persze más okból, de a cél ugyanaz: a gyeplő átvétele. Az oda vezető utat, a különböző lépéseket és fordulókat már megrajzolták maguknak, valamennyit az ellentábor fékezési manővereiből is beleszámoltak, de azért veszélyes játék ez, akkor is, ha végül megnyerik. Mert annyira felsrófolták a várakozásokat, hogy mindenki azonnali eredményeket vár el, többet a régi vezetők lecserélésénél, átigazolásánál, esetleg más megyébe való helyezésénél, ahogy a Háromszékre kinevezett rendőrparancsnokkal történt. Van egyéb is, szószegések például egész garmadával, ami inkább a kételkedést növelik, mint a bizalmat. Nos, majd meglátjuk, ki mekkora tapsot arat. A számlát úgyis mi fizetjük.