Sepsiszentgyörgyön is megtartották a Drakulics elvtárs című magyar vígjáték hivatalos bemutatóját vasárnap este a Művész moziban. A vetítés után jó hangulatú közönségtalálkozón vehettek részt az érdeklődők, ahol Bodzsár Márk, a film rendezője, forgatókönyvírója és Walters Lili, a női főszereplő mesélt az egyre nagyobb nézettségnek örvendő alkotás ötletéről, forgatásának körülményeiről, fogadtatásáról és a filmmel kapcsolatos személyes élményeikről.
A film Magyarországon játszódik a 70-es években, és tökéletesen megidézi a diktatúra korát, de csak látszólag dokumentálja pontosan az elmesélt történetet – egy ponton túl elkezd gyanússá válni a szabadság, amivel az alkotók kezelik a témát, a végére pedig egy klasszikus vámpírtörténetté vagy inkább egy vámpírtörténet paródiájává alakul a produkció. A kubai forradalmat is megjárt Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) hazalátogat Magyarországra, hogy megnyisson egy nagyszabású véradó mozgalmat, a kémelhárító alakulat azonban első perctől gyanúsnak találja: a vérvörös Mustanggal száguldozó öreg harcos úgy néz ki, mintha csupán 30 éves lenne, laza stílusa miatt döglenek utána a nők, egy Hüsi üdítős üvegből pedig állandóan sűrű piros levet iszogat... A kémek, titkos ügynökök, besúgók, szélhámosok, régi és új harcostársak mindenre fel vannak készülve, de Fábián elvtárs titka túl kemény diónak tűnik számukra. Kísérőként Máriának sikerül végül a bizalmába férkőzni, de ahogy az álrandevúk komolyabbra fordulnak, egyre több szereplőnek borul fel a lelki egyensúlya...
A vetítés után Lázár-Prezsmer Endre, a mozi programfelelőse beszélgetett az alkotókkal, először arról faggatva a fiatal rendezőt, miként született meg az ötlet, hogy összekapcsoljon egy vámpírparódiát a kommunizmus korának paródiájával. Bodzsár Márk elmondta: gyermekkora óta érdeklik a vámpírfilmek, és nagyon erősen élt benne a vágy, hogy valamit kezdjen ebben a filmes műfajban, de erre csak akkor kínálkozott megfelelő alkalom és lehetőség számára, amikor egészen más indíttatásból elkezdte kutatni a Kádár-korszakot. Több okból is jó ötletnek tűnt összekapcsolni ezt a két témakört: egyrészt az örök élet kérdése miatt, amire mindig is vágytak ezek a mélyen ateista meggyőződésű diktátorok, másrészt a vérszívás kérdése is izgalmas témának tűnt számára, de a népet elnyomó, kihasználó „vérszívók” árnyékában a vámpírt megpróbálta a legkevésbé elrajzolt, morbid, gonosz figurának ábrázolni.
Mint mondta, a klasszikus vámpírtörténet a vadregényes Keletről, Erdélyből eredezteti Drakula grófot, a film alkotói viszont ezt a legendát ironikusan kifordítva, a titokzatos és bűnös Nyugatról hozzák be a modellértékű kommunizmus világába. A Lajkó – cigány az űrben című filmmel való rokonságról, mely ugyancsak a Kádár-korszakot parodizálja, a rendező elmondta: örül annak, hogy most már játékosan is lehet viszonyulni ehhez a korhoz, bármennyire borzalmas is volt. Azért van néhány olyan jelenet a filmben, mely arcunkra fagyasztja a mosolyt, vannak olyan pillanatai a történelemnek, amelyeket ízléstelen volna elviccelni... Mint mesélték, sokat inspirálódtak azokból az egykori állambiztonsági oktatófilmekből, amelyek ma hozzáférhetőek a nagyközönség számára is, és amelyek félelmetesek ugyan, de rendkívül groteszk jeleneteket is tartalmaznak.
Walters Lili a szereplőválogatásról és saját figurájáról mesélt, mely a hetvenes évek „dobozvilágába” ágyazottan a szokásosnál egyszerűbb, szolidabb játékmódot igényelt, aztán szó esett még a főszereplőnő és partnerei viszonyáról, valamint a film erotikus jeleneteiről. Mint megtudhattuk, negatív kritikákat is kaptak, de a nézettséget illetően nem panaszkodnak. Azok az országok mutatnak nagyobb érdeklődést a film iránt, amelyek többé-kevésbé érintettek a kommunizmus szempontjából, de egy indiai fesztiválra is meghívták már a Drakulics elvtársat.
