Magyar történelmi zászlók rekonstrukciói tekinthetők meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban március 1-jéig. A magyar hadi múlt Erdélyhez leginkább kötődő tizenhárom zászlótípusa a budapesti Magyarság Háza adományaként a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Történelmünk rovatunkban ezek közül mutatjuk be a legjellegzetesebbeket. A zászlók zömének egyfajta leírása megtalálható a nemzetijelkepek.hu honlapon, ám a bemutatást kiegészítve, magyarázattal ellátva, szükség esetén korrigálva közöljük.
A jelképsor honfoglalás kori fejedelmi zászlóval kezdődik, Szent István zászlajának rekonstrukciójával folytatódik. Mindkettő analógiák alapján készült rekonstrukció, vörös színű, hármas hegyes végződéssel. Csupán csúcsdíszükben különböznek, előbbin turulmadár, utóbbin latin kereszt lehetett. Harmadik az Árpád-házi királyok ismert, vörössel és fehérrel sávozott családi zászlaja. Következő az Anjou-házi királyaink – Károly Róbert és Nagy Lajos – uralkodói zászlai, melyek címerük alapján az Árpád-házi rokonságra utalva, a trónon való legitimitásukat bizonyítandó a magyar sávozást egyesítették a kék mezőben arany liliomokat felmutató Anjou-címerrel.
Hunyadi János zászlaja
A zászló elméleti rekonstrukció, és az V. László király által Hunyadi Jánosnak 1453-ban adományozott bővített címer alapján készült. Az oklevél a Hunyadi család ősi címerét, a csőrében gyűrűt tartó hollót – melyet az oklevél szerint korábbi uralkodói adományként használtak a Hunyadiak – bővíti ki, Hunyadi Jánost a király Magyarország kormányzói tisztségéről való lemond(at)ását követően, érdemei elismeréseként besztercei örökös ispánságra emelte és új címerrel adományozta meg.
Az új címer négyelt pajzsának első és negyedik mezejében a családi holló, második és harmadik mezejében a bővítmény jelenik meg: fehér mezőben hátsó lábain álló vörös oroszlán felemelt mancsában arany koronát tart. A vörös oroszlán a harcokban megsebzett János grófot jelenti, aki a király kiskorúsága idején a korona jogait hősies harcokban is őrizte és megvédte, a koronát tartó mancs pedig azt a pillanatot jelképezi, midőn a főhatalmat visszaadja az uralkodónak.
A fekete sereg zászlaja
Mátyás király híres hadseregének zászlaja, alapszíne vörös, első és negyedik mezeje feketével sávozott, második és harmadik mezejében koronás fekete oroszlán látható. A szívpajzs kék mezejében a Hunyadiak fekete hollója látható. A sávozás a magyar, az oroszlán a cseh királyságra utal, mivel Mátyás mindkét címet viselte. A sávok és a cseh oroszlán máza eredetileg ezüst volt, ám a fém a Philostratus krónikában fennmaradt ábrázoláson oxidálódott, megfeketedett, emiatt feketén ábrázolták a zászló rekonstrukcióján is.
A következő darab a szigetvári hős, Zrínyi Miklós zászlajának rekonstrukciója.
Bocskai István zászlaja
Az erdélyi fejedelmi zászló a hagyományos erdélyi, lángnyelvekkel díszített, fecskefarkas típusú lobogó, középen címerrel. A kismarjai Bocskai család címere látható sárkánykígyóval övezve. A címerben hármashalomból növekvő oroszlán nyílvesszőt emel a magasba, hasonlóan a Bocskai pénzein megjelenő címerekhez. A család eredeti címerén az oroszlán a szemein átlőtt nyílvessző végét fogja. A köréje tekeredő szörny a Zsigmond király által 1408-ban alapított Sárkány-rend jelképe.
Bethlen Gábor zászlaja
Hasonló az előbbihez, csupán a címer különböző. A zászló mindkét oldalán Bethlen Gábor fejedelmi címere látható. Középen ovális pajzsban az iktári Bethlenek címere: két szemben álló, nyakukon átnyilazott hattyú. Kétoldalt egy-egy nyújtott barokk pajzsban az erdélyi rendek jelképei. Elöl a vármegyéket jelképező növekvő sas, mögötte a szászokat szimbolizáló hét bástya. Hiányzik a székelyeket jelképező nap és holdsarló párosa. A pajzsok fölött két oroszlán német (!) fejedelmi koronát tart. A teljes jelképet olasz koszorú övezi. A leírásban az szerepel, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlaja 1617-ből, a zászlón azonban az 1615-ös évszám jelenik meg. Ismertek olyan Bethlen-pénzek, melyeken a nap és hold a vármegyei sas fölött, az első pajzsban jelenik meg. A Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport által készített 1619-es mintájú Bethlen-zászlón helyesen ott a nap és hold, az oroszlánok mancsában (nem német) fejedelmi korona van.
Sorban következik Thököly Imre fejedelem zászlajának rekonstrukciója, II. Rákóczi Ferenc fejedelem zászlajának mása, valamint egy Rákóczi korabeli kuruc lovassági zászló 1706-ból. Utóbbi egyik oldalán Magyarország címere és a Pro Libertate (szabadságért) felirat, másik oldalán a Rákócziak családi címere látható.
Trónfosztás utáni 1849-es honvéd lovassági zászló
Jellegzetes honvéd zászló piros-zöld éksor kerettel, azaz farkasfogdíszítéssel. Előlapján Magyarország kiscímere, ám a trónfosztás után a pajzsot fedő szent korona helyén a szabadságharcra utaló koszorú és huszárszablya. Hátoldalán a Magyarok Nagyasszonya látható.
Magyar királyi lovassági zászló 1938-ból
Az 1938-ban rendszeresített magyar királyi honvéd lovassági zászlón Magyarország középcímere látható angyal pajzstartókkal. Ez már a revíziós törekvésekre utalt, hiszen az első világháborút követően gyakorlatilag, a trianoni békeszerződés után jogilag is jelentős területi veszteségeket szenvedett Magyarország.
A középcímer a magyar szent korona országainak jelképét összesítette. Az alappajzs első negyedében Dalmácia, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Erdély jelképe, a beékelésben Fiume címere látható, sőt, 1915-ben a beékelést kettéosztották, Fiume balra tolódott, jobb felébe bekerült Bosznia és Hercegovina címere. Az eredeti zászlósorban ez utóbbi alakban jelent meg a címer, a most bemutatott zászlón viszont az 1915 előtti, 1974-ben rendszeresített, 1896-ban pontosított változatban. E zászlón a címerábrázolás hibája, hogy a hagyomány szerint a negyedik mezőben Erdély sasának feketének, a beékelésben Fiume kétfejű sasának természetes színűnek kellene lennie, annak ellenére, hogy heraldikailag az ezüst megfelelőbb.
A zászló túloldalán a Magyarok Nagyasszonya látható. E jelkép számos középkori magyar pénzérmét díszít, annak emlékére, hogy a Hartvik-legenda szerint Szent István király felajánlotta országát Szűz Máriának.