Nekem is volt ilyen próbálkozásom egy Sensiblu gyógyszertárnál, ahol beleírtam a panaszkönyvbe, hogy márpedig nem megyek oda vásárolni, és másokat is erre biztatok, mert semmilyen magyar nyelvű felirat nincs. Aztán újabb reklamációk után felhívtak Bukarestből is, és megígérték, hogy változtatnak a helyzeten. Történt is némi változás, megjelent néhány magyar felirat, de a patikát most átvette a Dr. Max nevű, és sikeresen eltüntette azokat. Aztán olyan tapasztalatom is volt a Diginél, hogy változtatni akartam a szolgáltatáson, és ezért kérést kellett írnom. És nekiálltam írni, magyarul. Ekkor megkértek, írjam románul, mert Bukarestbe kell küldeniük. És akkor rájöttem, hogy a tulajdonosnak, a leggazdagabb romániai magyarnak, Teszári Zoltánnak nincs annyi pénze, hogy lefordíttassa, hisz még arra sincs, hogy legalább egy árva magyar feliratot kitetessen. Most, látva a jogvédő szolgálat lépését, gondoltam egy merészet és nagyot, s elindultam megnézni, hogyan is állunk ilyen szempontból.

Nem mondom, tanulságos kis séta volt. Mert nagy többségben magyarul válaszoltak az alkalmazottak, de magyar feliratokkal már nemigen kényeztettek el. Nem említem az ilyen szempontból nagyjából rendben levő tucatnyit, hanem csak az olyanokat, ahol hiányosak vagy teljességgel hiányoznak. A banki alkalmazottak és gyógyszerészek általában azt állítják, hogy nem tőlük függ, mert a központjuk Bukarestben székel (vagy Brassóban), és ők igazán nem tehetnek róla, hogy a reklámanyagokat, feliratokat román nyelven kapják. (A gyógyszertárak némelyikénél van magyar órarend.) A Józef Bem utcában a Paralela 45 (45-ös szélességi kör?) turisztikai ügynökségnél megkérdeztem a kedves román hölgyet, nem gondolja-e, hogy illene egy olyan városban, ahol a lakosság 75 százaléka magyar, ezt-azt kiírni azok nyelvén (bozgorește?) is, és emiatt nem félnek-e, hogy klienseket veszítenek. A kedves hölgy elkedvetlenedve, lakonikusan azt felelte: NU! Utána meglátogattam a Jysket, ahol bárki gyarapíthatja angolnyelv-tudását, mert az egy Scandinavian Sleeping and Living áruház, ahol egyetlenegy magyar felirat látható a kijárat felett: Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! Felette a China Market Shopping Center, ahol a bejáratnál írja, hogy Húzni, illetve másik felén Tolni, és benn két helyen, hogy: Új készlet. Ennyi. A Sugás Áruház földszintjén levő Help Net gyógyszertárnál és a mellette levő Dolce Cafénál (Édes kávézó?) egy mukk sem volt magyarul kiírva, ahogyan a benn levő DM részlegen sem. Tovább a Kecskeméten alapított Fornetti pékségnél az alkalmazott azzal vigasztalt, hogy központjuk a távoli Temesváron van, és sehol sincs semmiféle magyar felirat. A Sugás vendéglővel szemben van egy Old School Men Salon. Nem mertem bemenni, mert esetleg kinyírtak volna, mivel nem járok oda nyiratkozni. Utána a Foto Köntés-Angelónál annyi román nyelvű reklám van a fronton, hogy magyar nyelvű már nem fért ki. A mobilszolgáltatók Gróf Mikó Imre utcában levő képviseleteinek egyikében sincs magyar felirat, amiért az itteni alkalmazottak is mossák kezeiket, mert nem tőlük függ. Végül a Vodafone-nál aztán egy fiatalember, aki saját bevallása szerint Szentgyörgyön született és magyar, megmondta érthetően magyarul, hogy megértsem én is: nem is kell, mert Romániában élünk, ezért nem kötelező és teljesen felesleges kiírni bármit magyarul. Arról már nem is beszélek, hogy a termékek megnevezését azért nem írják ki, mert nem fér ki. Csak a Bertis üzletekben és a pereceseknél vannak kétnyelvű táblácskák. Persze ez csak a töredéke annak, amit megnézhettem volna.

De úgy néz ki, nem kell soká várnunk, hogy Marosvásárhely sorsára jussunk, ahol nem látszik, hogy valamikor székely főváros volt, vagy a Kolozsváréra, ahol a Házsongárdot is már csak Hajongardnak írják. És jól halad a már megszerzett anyanyelvi jogok megnyirbálása is, amihez éppen most nyújtott segítő kezet az alkotmánybíróság, így még az is lehet, hogy betiltanak bármilyen más nyelvű kiírást, ami nem román, és magyarjainknak nem kell magyar feliratokkal bajlódniuk.

Csak azt nem tudom, hogy mi lesz az angolokkal.