A sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház kettős esemény otthona volt pénteken este, a könyvbemutatót megelőzően egy székelyudvarhelyi festő, Gál Attila egyéni tárlatát is megnyitották. A Marosvásárhelyen született alkotóról, pályája alakulását Péter Sándor ismertette az érdeklődőkkel. Rámutatott, Gál Attila képei – tájak, utcarészletek, virágok –, színviláguk kiegyensúlyozottságról, nyugodtságról tanúskodnak, többek közt a Nyikó és Homoród mente elevenedik meg általuk, míg az épületeket megörökítő alkotások később fontos emlékei lesznek a székely falvaknak, így rendkívül hasznosak is.

A korábban három kiadást is megért, Kovászna megyét ismertető útikönyv legújabb, bővített kiadásának első része az Alsó-Háromszék címet kapta, mint azt a Tortoma Kiadót vezető Demeter László kifejtette, következőként az Erdővidéket népszerűsítő könyv megjelentetésére készülnek. A honismereti irodalom fontosságáról szólva megjegyezte, Székelyföldön még találni hasonló kiadványokat, ám Erdély más térségeiben alig jelent meg hasonló jellegű leírás. A kiadó korábban több útikönyvet is megjelentetett, többek közt a Brassót, Kolozsvárt vagy Kassát bemutatót is – jegyezte meg.

Boér Hunor humoros, személyes hangvételű ismertetője kezdéseként kifejtette, az útikönyv olyan műfaj, mely elkopik, s munkájából adódó tapasztalatként fűzte hozzá: „könyvre nincs annál nagyobb dicsőség, mint amikor kölcsönkérik, használják s úgy megszeretik, hogy egyszerűen nem akar visszakerülni – ez egy ilyen könyvtípus”. Folyamatosan bővülő, gazdagodó kiadványként jellemezte Kisgyörgy Zoltán új könyvét, melyben fellelhető a Háromszék napilap tudósítójaként kifejtett munkája is, rengeteg út, újabb és újabb találkozások, beszélgetések, „az emberből ki nem vesző rácsodálkozás a világra”. Az Alsó-Háromszék útikalauz javított, bővített változatban jelent meg, s Boér Hunor hasonlóan fontos, minőségi kiadványként jellemezte a szerző első, Erdővidék című túrakalauzát is, melynek térképeit kimásolták, s hosszú évekig azokkal járták be a vidéket. Gyermekkora emlékeiből idézte fel, Zoli bácsi és geológus körei révén életre szóló, maradandó ismeretekkel gazdagodott, „tőle tanultuk meg, mi a jegyzetfüzet, a túranapló, hogyan kell lerajzolni a kövületet, ki volt Orbán Balázs, később ő tanított genealógiai munkát végezni, adatolást, precízen” – hangzott el, de sok olyan tanítványa is akadt, akik ezt a tudást szakmailag is továbbfejlesztették.

Kisgyörgy Zoltán korát meghazudtoló frissességgel, sajátos humorával, visszaemlékezései sorával idézte fel, melyik településen mire bukkant az évek során, szólt egyebek mellett a felújításra váró aldobolyi Hollaki-kúriáról, Mikóújfalu református templomának régi harangjáról, arról a tál érméről és sorsáról, melyre a kőröspataki bányában talált rá. A lap munkatársaként „minden nap más falut fordítottam a bélésével kifelé” – mondta, s elismerte, nem nehézségként élte meg, mindig szeretettel végezte. A honismereti kalauz újabb kiadás magyarázataként leszögezte: sokat változott a világ, az eltelt húsz év alatt nagyon más lett Sepsiszék és az egész vidék, minden faluban rengeteg az érdekesség, amit le kell jegyezni és rendszerezni, számtalan olyan adat kerül elő egy-egy út során, melyek változtatnak a korábbi helytörténeki könyvekben megjelenteken. Számos felfedezés be is került az újabb kiadványokba. Mintegy viszonyításként hangzott el első túrakalauza, a hetvenes évekből származó Erdővidék megjelenésének előzménye: a propaganda osztály kötelező szemléje, a román nyelvű fordítás kapcsán adódó kalandok. „De átment, jó lett, megjelent” – szögezte le a szerző, s a Boér Hunor által felidézettek alapján sokak számára meghatározó, fontos könyvvé s igen hasznos útitárssá vált.