Igen, ismét a Váradi József utcáról van szó. Arról a részéről, amely az Attila-heggyel találkozik. Amikor elkezdték az utca felújítását, oda egy nagy halom köves-kavicsos homokrakományt ürítettek le, amelyből időnként elhordtak, máskor kipótoltak. A lényeg, hogy míg az utca hosszát mélyen felkotorták az új alapnak, a dombocska alatt nem bolygatták a földet, ami ott csak annyival volt mélyebben az úttest korábbi járószintjénél, amennyivel a felszedett kockakő után maradt. Sok kín és keserűség után aztán tavaly végre eljött az utca aszfaltozásának ideje, de mire a munkások és a gépek a Váradi és az Attila-hegy találkozásánál kiszélesedő részhez értek, elfogyott az aszfaltjuk. Egy bő sávnyi szélesség pár napig fedetlen maradt, és közben az a köves-kavicsos homokdomb is ott árválkodott az Attila-hegy tetejénél, a burján már kezdte szépen benőni.

Végül mégiscsak sor került ennek a sávnak a leaszfaltozására is: az ekkorára már inkább szemétdombnak kinéző halmot elhordták, és arra az „alapra”, amely a kockakő felszedése után maradt, ráöntötték az aszfaltot. Az egyenetlen földre néhol három-négy centis vastagságú réteg, másutt alig egycentis került. Meg is lett az alap nélküli aszfaltozásnak az eredménye: előbb csak repedések jelentek meg a burkolaton, aztán a tél is elkezdett dolgozni, aztán a szüntelen autóforgalom lassan széttaposta az aszfaltot. Bekövetkezett, amit Ábrahám úr még az ősszel megjósolt: fél év alatt tönkrement az új aszfaltréteg.

Múlt pénteken kijöttek a munkások, felvágták a szétmállott burkolat körül az aszfaltot, kicsit mélyítették a gödröt, majd az aljába betont öntöttek, hat-hét centi magasságot meghagyva az aszfaltozásnak. Ezen a peremen jól látszik, mekkora vastagságú volt az aszfaltréteg, mondja és mutatja Ábrahám úr. Most kellene kijönnie a városházáról annak, akinek a munkálat végigkövetése a feladata, mert hamarosan jönnek a munkások, beaszfaltozzák a lyukat, és akkor semmi nem fog látszani. És ha most elmocskolják itt, két hónap múlva újból jöhetnek javítani, mert az egész alap nélküli sávon ugyanaz fog történni, ami épp kapuja előtt: rendes alap híján az aszfalt megrogyik, a repedéseken az agyag feljön, és máris kész az újabb gödör, teszi hozzá Ábrahám úr. Aki mesterségében pontos és igényes, és – joggal, tesszük hozzá – hasonlóképp pontosságot és igényességet vár el másoktól is.

Az elmúlt években többször szóvá tettem az utcafelújítás körüli rendellenességeket, kaptam is miatta édeset, keserűt. De nem azért nem állt szándékomban folytatni az utca-sagát, mert bizonyos helyeken persona non grata lettem, hanem mert azt kellett látnom: a bírálatnak nincs foganatja. Ábrahám úr panaszát mégsem hallgathattam el. Ha a Váradi utcát már elfuserálták, hátha jobban odafigyelnek az illetékesek az elkövetkező utcafelújításokra.