A kutatók három évet töltöttek két és fél ezer óvodás, valamint 12 évesnél kisebb iskolás osztálytermi viselkedésének megfigyelésével. Kutatásuk megállapította, hogy a dicsérettel ösztönzött gyermekek 20–30 százalékkal jobban viselkedtek és dolgoztak az órákon, mint azok, akiknek a szidásokhoz képest a legkevesebb dicséretben volt részük – ismertette az eurekalert.org tudományos portál.

„Sajnos, korábbi kutatásokból kiderült, a tanárok gyakran hajlanak arra, hogy a rossz viselkedésért megszidják a gyermekeket, és ez többször fordul elő, mint hogy megdicsérnék őket a jó viselkedésért, ami aztán rossz hatással van az osztály és az egyes diákok viselkedésére” – magyarázta Caldarella, a Brigham Young Egyetem kutatója. „A dicséret a tanár egyik visszajelzése, és a diákoknak szükségük van erre, hogy megértsék, milyen viselkedést várnak tőlük és milyen viselkedést jutalmaz a tanár” – fűzte hozzá.

A kutatás szerint a diákok feladataikra koncentráló viselkedése akkor is elérte a 60 százalékot, ha a dicséret és a szidás aránya egyforma volt. Ha az arány eltolódott, és a gyermekek dupla annyi dicséretet kaptak, mint szidást, még jobban alakult a helyzet.

A tanulmány hangsúlyozza: a dicséret hatékony eszköz a tanár arzenáljában, arra ösztönzi a gyermekeket, hogy jobban dolgozzanak, különösen azokat, akik tanulási nehézséggel küzdenek vagy gyakran rendetlenkednek órán.

Korábbi tanulmányok már igazolták, hogy összefügg a gyermekek órán eltöltött ideje a tanulásban nyújtott előmenetelükkel. Ez alapján a dicséret a tanulást is segíti, és azt is, hogy a diákok jobb eredményeket érjenek el. (MTI)