Mózes László
Miközben a liberális miniszterjelöltek stréber diákokként sorra buknak el a parlamenti szakbizottságokban, egyre jobban inog az az építmény is, amelyet a liberális párt nagy igyekezettel, de annál kevesebb szakértelemmel tákol. Orban és Iohannis eme átgondolatlan, hórukkos nekiveselkedésének könnyen bukás lehet a vége, noha egyelőre csupán annyi látszik, hogy egyre távolodnak az előrehozott választások lehetőségétől, s a régi-új miniszterek a bársonyszékek között végül a földön maradnak.
A tárcavezetők meghallgatásakor egyszerre volt kínos és nevetséges, ahogy a munkaügyi tárca vezetőjétől ismételten megkérdezték, szavatolja-e, hogy szeptember elsejétől negyven százalékkal emelkedik a nyugdíjpont értéke, mire ő csupán a sablonos, fakó választ tudta kinyögni: betartják majd a törvényt.
A szenátus ráadásul az RMDSZ kezdeményezésére elutasította az előrehozott választásokról szóló, vitatott sürgősségi rendeletet, s ugyan e kérdésben a képviselőház mondja majd ki az utolsó és döntő szót, a liberálisok ebbe a csatába is parlamenti többség nélkül indulnak. Mi több, e kérdésben még a nép ügyvédjének is állást kell foglalnia, ugyanis korábban a szövetség e hivatalnál is kifogásolta, hogy a kormány alkotmányellenesen módosította a parlamenti választási törvényt. E lépésekkel pedig mindinkább távolodunk az előrehozott választásoktól.
S ha a bizonytalanság fokozására mindez nem lenne elég, szerdán későn este a szociáldemokraták is bejelentették, úgy döntöttek, bojkottálják a bizalmi szavazást. Vagyis nem vesznek részt a liberálisok régi-új kormányának beiktatását célzó hétfői parlamenti szavazáson, és amennyiben szövetségeseik is távol maradnak, hiába készülnek önmaguk ellen szavazni a derék liberálisok, kvórum híján nem lesz döntőképes a Tisztelt Ház. És már most borítékolható, hogy a következő nagy, elhúzódó játszma éppen az előrehozott választásokban ellenérdekeltek folyamatos távolmaradása lesz. Orban és csapata hiába fordulna eltökélten önmaga ellen, gyermekded elképzelésükhöz nem biztosítanak majd játszóteret.
E tragikomikus szappanopera több epizódja is arról fog szólni, hogy kormányalakítás ügyében döntésképtelen a parlament: Orbanék buknának, de nem lesz aki megbuktassa őket. Ennél eredetibb fejleményt aligha láthattak volna előre mindazok, akik már 1990 elején konokul hittek a sajátos romániai demokráciában. És eme elhúzódó játszma, káoszközeli állapot paradoxális módon mindenik párt számára előnyös lesz, a liberálisokon kívül. Mert nem csupán szeptember elseje aggasztja őket, amikor ügyvivőkként ugyan, de meg kell emelniük negyven százalékkal a nyugdíjpont értékét, hanem szembe kell nézniük népszerűségi mutatóik meredek zuhanásával is. Előrehozott választások nélkül ugyanis a mostani, mintegy 40 százalékos népszerűségükből huszonöt ha marad az őszre. És akkor az újra megizmosodott, kaján szociáldemokraták kampánydalként ismételgetik majd az ismert rigmust: aki másnak vermet ás, maga esik bele.
