A jelek szerint most szintet léptek vagy tovább süllyedtek – nehéz eldönteni. Mindenesetre a közigazgatási törvénykönyv kihirdetése ellen vasárnapra Bukarestbe, egyenesen az államfői palota elé beharangozott, majd engedély hiányában elhalasztott tüntetésükkel látszólag sikerült végérvényesen nevetségessé tenni magukat. Azt pedig ismét kétséget kizáróan lehet bizonyítani, hogy minden pátoszos, a mitikus küldetésüket hirdető üzenetük ellenére fő céljuk kizárólag a feszültségkeltés, heccelés vagy éppen a hergelés a magyar közösség ellen. Természetesen a cél szentesíti az eszközt szellemében.

Mással nem igazán magyarázható az az ordas hazugságsorozat, amivel híveiket a fővárosba hívják egy olyan jogszabály miatt tiltakozni, mely nemhogy előmozdítaná a kisebbségi nyelvek – köztük a magyar – használatát a közigazgatásban, hanem éppen ellenkezőleg: alaposan megnyirbálja a már megszerzett anyanyelvi jogokat, ráerősítve a román mint egyedüli hivatalos nyelv státusra. A bősz nemzetféltők ehhez képest azért igyekeznek a Cotroceni-palota elé, hogy meggyőzzék Klaus Iohannis államfőt, a kódex szerintük szétporlasztja a román nyelv kizárólagos hivatalos jellegét, elfogadhatatlan jogokat teremtve a közigazgatási anyanyelvhasználatban, bábeli zűrzavart okozva a mostani nyelvi „tündérkertben”. Târnoveanu még azt is tudni véli, hogy a sürgősségi rendelettel elfogadott kódexben titokban ott vannak e paragrafusok, és az egész egy kísérlet, hogy felmérjék, elfogadják-e a románok a magyar nyelvet hivatalosként.

Túllépve aggodalmaik – már csak a helyzetből adódóan – röhejes jellegén, nehéz nem észrevenni, hogy tulajdonképpen egy nagyon ügyesen kifundált taktika rejlik a fellépésük mögött. A képlet viszonylag egyszerű: nem baj, ha felesleges félelmeket gerjesztve, nemlétező rémeket emlegetve akarnak felvonulni, lényeg, hogy ismét rájuk irányuljon a figyelem. Az pedig csak kapóra jön, hogy nem engedélyezték a megmozdulást. Ilyen előzmények után már csak egy lépés, hogy áldozati szerepben tetszelegjen mindkét szervezet, amit az állításuk szerint általuk képviselt közösség egészére is könnyen kivetíthetnek. Valahogy így: nem elég, hogy nehéz körülmények között, de folyamatosan harcolnak az állam hatalmáért, a román nyelv kizárólagosságáért – amint teszik most a fű alatt készülő veszélyre figyelmeztetve –, még a szabad véleménynyilvánításhoz való joguktól is meg akarják fosztani őket, ráadásul a fővárosban. Gondoljunk csak bele, milyen hasznos muníció lehet ez még az elkövetkezendőkben, főképp, ha az államfő sem a szájuk íze szerint nyilvánul meg. Mennyi súlyos vádat lehet majd emiatt szélnek ereszteni, például nyár derekán a marosfői ortodox kolostorból.

Addig a legtöbben már úgy is elfelejtik, mennyire halvány és mérhetetlenül aljas álca mögé rejtették valós szándékaikat.