Van, aki az ország tragédiájaként fogja fel azt, ami nálunk történik, pedig ami most folyik az előrehozott választások kapcsán, az inkább komédia. Általában véve tragikomédia az egész, de cirkuszi elemek is kerülnek az előadásba, mint most is, a régi-új miniszterek meghallgatásán. Vagy inkább bohózat, amit látunk? Nekem mégis inkább úgy tűnik, hogy kutyakomédia az egész: „olyan esemény, eljárás, amely a benne előforduló kutyálkodások, azaz huncutságok miatt komolytalanná, közönségessé torzul”.

A legújabb fordulat a kutyakomédiában még tavaly elkezdődött, mert addigra a régi kormány, a szociáldemokrata már úgy eljátszotta a becsületét, hogy úgy tűnt, nem tudja betölteni szerepét a politikai színpadon. A magukat erősen liberálisnak megjátszók megnyerték májusban az európai parlamenti választásokat, és abban a szent percben bilincsben vitték le a politika színpadáról a szociáldemokraták vezető színészét, Liviu Dragneát. Klaus Iohannis ezek után úgy gondolta, hogy elnyerheti a nagy rendezői és bábmozgatói szerepet Romániában. A régi elnök, Traian Băsescu csak játékos volt, de Iohannis egyenesen új marionettszínházat akart magának, ahol ő osztja a szerepeket és mozgatja a bábukat. Iohannis és liberális pártja élén Orban hosszasan, fél téglával verte (és még most is veri) a mellét azzal, hogy a szociáldemokraták elvesztették választóik bizalmát, és elkezdték átrendezni a főszínpadon, a parlamentben szereplőket úgy, hogy leseperjék őket a színpadról. Ezért aztán minden pártnak mindent megígértek, amit azok óhajtottak, így az egy-, illetve kétfordulós polgármester-választást is.

Azok, akik menekülni akartak, mint patkányok a süllyedő hajóról, illetve a politikai színpad süllyesztőjétől, át is álltak hozzájuk. A folytatásban a miniszterelnöki (fő)szerepet Iohannis hű szolgájára, a jó Orban Ludovicra osztotta, miután elődjét, Dăncilă asszonyt eltávolították, többek közt arra hivatkozva, hogy rosszul szerepelt, ráadásul állandóan bakizott is előadás közben. A (rész)siker teljes volt, de Iohannis azt szeretné, hogy további négy évre bebetonozza kedvenc pártját és embereit az általa megálmodott előadásba. Ezért kitalálták, hogy előrehozott választásokat tartanak.

Ehhez a mostani felvonásban meg kell buktatni Orbant és csapatát, de úgy, hogy a közönség közben állandóan tapsoljon nekik. Ehhez statisztának jók voltak a szociáldemokraták és a magyarok, akik egyszer segítettek megbuktatni az Orban-kormányt, és ezt még csak kétszer kell újra megismételni. De sok a képviselő, aki a gázsit az év végéig szeretné húzni, és nem biztos, hogy úgy táncol, ahogy Orbanék fújják. Iohannis Orban bukása után ismét őt javasolta miniszterelnöknek, és ő a régieket újra minisztereknek. És a régi-új miniszterek meghallgatása után lehet, hogy ha Orbanék saját magukat is megbuktatják, még egyszer el fogják játszani a már bohózatba átcsapott műsort, a meghallgatást.

A fejlesztési miniszter, Ion Ștefan, aki elbukott a meghallatáson, ilyeneket mondott: „A Szociáldemokrata Párt nekem egy vörös pestis, és kérem, hogy ne szavazzon meg a plénumban. (!) Az SZDP sok rosszat tett Romániának. Meglőttek ’62-ben, ’90-ben a forradalomkor… azok utódai júniusban elgázosítottak, augusztusban elgázosítottak, most meg elégedetlenek, mert lecsuktuk a mézes borkán tetejét.” Sőt, azt is mondta, hogy a minisztériumban sok méz van, és a miniszter körül egy raj, de ő felborította a kaptárt.

A munkaügyi minisztert, Violeta Alexandrut arról nyaggatták (akár a pénzügyminisztert), lesz-e 40 százalékos nyugdíjemelés szeptembertől, követelve, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. De Violeta csak azt hajtogatta, hogy betartja a törvényt. Most ez ugyan törvénybe van iktatva, de ki tudja, mi lesz szeptemberig? Ha minden jól megy, és sikerül még egy előadásban megbuktatniuk saját magukat liberáliséknak, akkor folytatódni fog a cirkusz az előrehozott választás körül.

És még csodálkozunk, hogy ha mindezt látva a jámbor néző és az előadás elszenvedői megelégelik a kutyakomédiát és kicsörtetnek az országból úgy, ahogy az elmúlt harminc év alatt elment 4–5 millió ember tette.