Demeter J. Ildikó
Kettős válságba kerülhet rövid időn belül Románia, és a harmadik is körvonalazódik már. A koronavírus még nem érte el országunkat, de a pánikhangulat már igen: van falu, ahonnan a hazatérőt elkergették, ezért mások letagadják, hogy Olaszországból érkeztek, a kórházak kezdtek karantént hirdetni, a repülőtereken és a határátlépőknél ellenőrzést vezettek be, az egészségügyi és katasztrófaelhárító hatóságok készültségbe helyezkedtek, a szakemberek tanácsai és a politikusok nyilatkozatai egymást érik, az iskolák tevékenységét korlátozzák, az államfő pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanács összehívásáról döntött. Minderre természetesen szükség van, hogy ne érjen váratlanul a vírus, ha itt is megjelenik – de az, hogy mennyire hatékony ez a felkészülés, a gyakorlatban, éles helyzetben válik majd el.
Nem éppen megnyugtató kilátás, hogy egy olyan, korlátozott hatáskörű és stabil parlamenti háttérrel sem rendelkező kormánynak kell kézben tartania a dolgokat, amely egy saját maga által tudatosan előidézett politikai válságban rengeteg időt és energiát pocsékol a megoldáskeresésre. Holott bőven volna más feladata a kormány újraalakításán, a koronavíruson és a választások megszervezésén kívül is. A teendők listája nem fogy, hanem gyarapodik, például az államvasutak áruszállító részlegének nyújtott jogosulatlan támogatás visszanyerése sem lesz egyszerű feladat, hiszen fél év alatt kellene rendezni egy évekig halmozódó méltánytalanságot. És nem elég visszavenni a pénzt: át kellene szervezni a céget úgy, hogy ne szipolyozza, hanem táplálja az államkincstárt. Nem lehetetlen küldetés, más vasúti áruszállítók nyereségesek. A profitot a vasúti infrastruktúra fejlesztésére kellene fordítani, mert ezt is évtizedek óta elhanyagolták, mint mindent.
Mert mindig más sürgősségek voltak. Nézzük csak az utolsó évet: tavaly tavasszal az igazságügyi népszavazás, nyáron a szociáldemokraták megbuktatása, ősszel a liberálisok kormányra kerülése és az elnökválasztás, idén az előrehozott választások. Ezeket kínálta nekünk az ország első embere, Klaus Iohannis államfő. Közben történt más is: a központi költségvetést sikerült még tavaly decemberben elfogadni, ám az önkormányzatiak már megkéstek, azt pedig senki sem tudja, hogy mennyire sikerül betartani a vállalásokat, köztük a szeptembertől esedékes 40 százalékos nyugdíjemelést. A pénzgondok idézhetik elő egyébként a harmadik, gazdasági jellegű válságot, akár a rendes időben sorra kerülő parlamenti választások idején. Ezt akarták kivédeni a Cotroceni- és a Victoria-palotában – csakhogy ráfaragtak, számításaikból kihagyták a Victor Pontával és Călin Popescu-Tăriceanuval megerősített szociáldemokraták húzásait.
A baloldali pártoknak ez a helyzet nagyon megfelel: megvan a parlamenti többségük a további rossz döntésekhez, amelyek ugyanúgy az ügyvivő liberális kormányon csattannak, mint az eddigiek. Ebbe a csapdába sétált bele Iohannis és az NLP, és ott vergődik. Mit nekünk vírus, elbánnak velünk a politikusaink...
