Nemzedékről nemzedékre 45.Templomépítő család Sepsiszéken

2020. január 3., péntek, Élő múlt

Az örmény-magyar származású szamosújvári és gyergyói gyökerű Temesváry família a XVIII. század végén már Uzonban lakott. Tagjai szolgálták és támogatták a közjót, az általuk adományozott telekre épült a település római katolikus temploma (1918–1922), amelynek építéséhez is lényegesen hozzájárultak. „Kastélyukban működött hosszabb ideig a helyiek és a család örömére a község Temesváry-óvodája, a kúria később visszakerült hozzánk, az örökösök tulajdonába – közölte kérdésünkre Budapestről hozzánk küldött levelében Gerlóczy Judit. – Jelenleg egy uzoni család lakja és felügyeli, az építészeti szempontból értéket képviselő épület azonban intenzívebb gondozásra szorul.”

  • Az uzoni római katolikus templom. FOTÓ: VARGA LÁSZLÓ, UZON
    Az uzoni római katolikus templom. FOTÓ: VARGA LÁSZLÓ, UZON

A családról szűkszavúan beszél a genealógiai irodalom. III. Károly magyar királytól 1735-ben kapott a Csongrád megyei Temesváry András nemeslevelet és családi címert, de nincs tudomásunk arról, hogy az uzoni család használta-e azt. Ismerjük azonban a családi emblémát, amelyet gyakran használtak ingóságaikon, s amely Temesváry-felirattal évtizedekkel ezelőtt az Uzonban készült híres Hubertus vadászital címkevédjegyeként jelent meg.

 

Zenetörténeti jelentőségű csoportkép

 

A család a pávai Vajnák fundusán építtette eklektikus-empire stílusú kastélyát. Az utcát, ahol áll, Vajna utca néven emlegetik a helybeliek. Névadó tulajdonosa földbirtokos volt, faragó, festő, művészlélek, aki a müncheni képzőművészeti főiskolán végzett, fiának, a legutolsó Temesváry Jánosnak (1925–1960) az emléktáblája az uzoni katolikus templomban látható. Kijutott nekik is a világháború utáni rendszer kegyetlenségeiből. Kuláklistára tették őket, vagyonukat államosították, dobrudzsai kényszermunkára kerülték, kiutasították az országból. Temesváry Jánosné Gerlóczy Mariette megrázó könyvet írt a kitelepítésről, a dobrudzsai évekről (Két ország közt félúton, Csíkszereda, 1998). „Sajnos az utolsó generáció és nagynéném nagyon megszenvedett a történelmi események folyamán, így a család maradékai megérdemelik ezt a megemlékezést!”– írta a továbbiakban a családhoz kötődő Gerlóczy Judit közgazdász, a kastély jelenlegi résztulajdonosa.

Az uzoni családi sírboltban nyugszik az utolsó Temesváry János is, akit Kolozsváron történt tragikus halála után a Házsongárdi temetőben eltemettek, de felesége a rendszerváltás után porait hazahozatta.

 

Gerlóczy Judit (családi kép)

 

Dr. Temesváry János (1857–1922) katolikus történetíró, a szamosújvári örmény múzeum igazgatója, gyulafehérvári tanár volt, egy másik Temesváry János (1891–1964) érdemes hegedűművész, a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes tagja. Játszott Bartók Béla Magyarországon létrehozott első négy, valamint Kodály Zoltán mindkét vonósnégyesében. Őrzi ezt a mellékelt fényképfelvétel is, rajta balról jobbra: Bartók Béla, Temesváry János (2. hegedű), Molnár Antal (mélyhegedű), Waldbauer Imre (1. hegedű), Kodály Zoltán és Kerpely Jenő (gordonka).

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2020-02-27: Belföld - :

Romániát is elérte a koronavírus

Romániában is megjelent a koronavírus: egy Gorj megyei férfinál mutatták ki a fertőzést – közölték szerda éjszaka az egészségügyi minisztérium illetékesei.
2020-01-10: Élő múlt - Kisgyörgy Zoltán:

Az elásott trombita (Nemzedékről nemzedékre 46.)

A sepsiszentgyörgyi régi gyökerekkel rendelkező Nagy család egy férfi tagját, Nagy Andort (sz. 1902) behívták a második világháborúba, ahol hírvivőként szolgált. Az Úz völgyében, amikor a katyusák Moldva felől szólni kezdtek, „a tisztesek elhúzták a csíkot, a honvédeknek is menni kellett” – mesélte nagyapja háborús történetét a Sepsiszentgyörgyön élő Nagy László Csaba. S mert trombitája nagyon a lelkéhez nőtt, nem volt mit tennie, katonaingébe bugyolálva elásta. Miután 1947-ben az arhangelszki fogságból hazatért, alkalmat keresett, hogy eljusson Úzvölgyébe, s elásott trombitáját megkeresse. „Mit ad Isten, nem kis munkával meg is találta, és hazahozta. A trombita még eltöltött jó pár évtizedet édesapám padlásán, amiről mi, gyerekek semmit sem tudtunk. A kalandos hangszer a nyáron került napfényre, s mit ad a Fennvaló, kutya baja sincs, és most is működik” – mondotta Nagy László Csaba.