De a friss nyomdaillatú bódulatba furcsa kérdés íze is keveredett bennem: vajon ez az 1908. január 15-én született ferences barát, aki az 1930-as évektől kezd publikálni, és 1948 után némaságra ítélten csak az asztalfióknak pötyögtette írógépén lelki szösszenéseit, novelláit, karcolatait, s még a múlt században (1993. december 27-én) távozott e földi életből, tud-e mondani valamit a modern technika mai emberének?

Elkezdtem olvasni. A gyergyói székely gyermek alig kezd eszmélődni, s már indulna első alkalommal karácsonyi kántálásra, amikor érkezik a hír: édesapja odaveszett az első világháborús csataterek egyikén. De az árva gyermek mégis megtalálja azt az utat, melyet Isten neki kijelölt, s végigtapossa 85 éves korában bekövetkezett haláláig, mert tudja, hogy csak egyenes gerinccel, székely konok kitartással és becsületességgel vagyunk képesek helytállni az élet mindennemű megpróbáltatásai közepette. A könyv 65 novellája-karcolata-történetecskéje mind-mind felkiáltójel: így kell eljárni, vagy nem így kell azt tenni; és egyben kérdőjel is: hasonló helyzetben én hogyan léptem volna, mit tennék, ha velem is ilyesmi történne? Ezek a kérdések és felkiáltójelek napról napra előadják magukat minden kor emberének az életében.

Lelki irodalom a könyv, hiszen minden sorából egy-egy istenes parancs, jóra való intés, figyelmeztetés vagy a sorok közül kikandikáló jézusi biztatás ösztönöz: induljunk el a jóság útján, találjuk meg az Istenhez és embertársunkhoz vezető igazi ösvényt.

A könyvbemutatóra Sepsiszentgyörgyön március 2-án kerül sor. 18 órakor megemlékező szentmisén vehetünk részt a központi Szent József-templomban, majd ezt követően a plébánia hittantermében találkozhatunk a könyv létrejöttét megálmodó szerkesztőkkel.

Márkus András