Ez pedig sokkal, de sokkal veszélyesebb és ártalmasabb, mint – jelenlegi tudásunk szerint – maga a vírus, hiszen e globalizált világban, ahol minden mindennel összefügg, a gazdasági tevékenység visszaesése nagyon súlyos válsághoz vezethet.

Éppen ezért a félelmek eloszlatása, a pánik megelőzése vagy legalább növekedésének megakadályozása elsődleges feladata az állami hatóságoknak, a médiának, de a társadalom minden egyes tagjának is, hiszen némiképp öngerjesztő folyamatról van szó. Hiteles, megbízható információkhoz ugyanis elsősorban a média segítségével juthatunk – de ugyancsak a sajtó által közvetített hírek járulnak hozzá a félelem eluralkodásához is. A hatóságok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen gyakran a vírus elleni küzdelemben foganatosított, a megelőzést, a kór terjedésének gátolását szolgáló – vesztegzárról, karanténról szóló – intézkedések azok, amelyek hatására még inkább fokozódik az aggodalom. Ha rendkívüli intézkedések ezek, akkor azért, ha pedig kevéssé meggyőzőek, akkor meg azért. Így aztán nagyon hamar ott találhatjuk magunkat a félelem ördögi körében: iránymutatást és megnyugvást keresve követjük a híreket azokról a hatósági döntésekről, amelyek a vírus terjedésének meggátolását célozzák, de közben a fertőzés terjedéséről szóló tudósítások vagy éppen az elrendelt rendkívüli intézkedések hatására fokozódhat aggodalmunk.

Márpedig eme ördögi körből kiutat csakis e három szereplő – állami intézmények és közéleti vezetők, sajtó és egyén – minél felelősebb magatartása jelenthet. Ne legyenek illúzióink: a média jelentős része szívesen „beáldozza” a hitelességet a nézettség, olvasottság növekedésének oltárán. Számos televíziós csatorna, internetes oldal, újság ilyen helyzetben sem riad vissza attól, hogy apokaliptikus képet tárjon nézői, olvasói elé, szenzációt hajhászva, esetleg álhíreket közölve fokozza a világvége-hangulatot. Az állami intézményekben, közéleti vezetőkben a lakosság bizalma amúgy sem túl nagy, a kiélezett belpolitikai küzdelem pedig csak ront a helyzeten. Nem kedvez a hatóságok iránti bizalomnak az sem, hogy gyakorlatilag nincs – és egyhamar nem is lesz – teljes hatalmú kormánya az országnak egy olyan helyzetben, amiben erős hatalomra, szakszerű döntésekre és meggyőző intézkedésekre lenne szükség látszattevékenység és ócska politikai harcok helyett.

Leginkább tehát magunkra számíthatunk, ha a félelem ördögi köréből ki akarunk törni. Sokat tehetünk ezért azzal, ha a sajtóban hiteles tájékozódási forrásokat keresünk, olyanokat, amelyeket ismerünk, amelyekben megbízunk; körültekintőek vagyunk, ha valami rendkívülit, szenzációsat hallunk-olvasunk, több forrásból ellenőrizzük az információkat; figyelemmel követjük az állami hatóságok közléseit, intézkedéseit; betartjuk az egészségügyi szakemberek tanácsait.