Nem létező hivatali kötelesség megszegése és légből kapott kalkulációk alapján ítélte öt év börtönre Markó Attilát a Bukaresti Táblabíróság – derül ki a legfelsőbb bíróság jogerős felmentő ítéletének indoklásából.
A legfelsőbb bíróság múlt heti döntéséről a Maszol számolt be tegnap. A meghozott ítélet a bukaresti táblabíróság határozatát megfordítva felmenti a restitúciós hatóság kártérítési bizottságának (ANRP) egykori tagjait, köztük Markó Attilát. Először fogalmazódik meg egy jogerős ítéletben, hogy a kollektív döntéshozó testület tagjainak nem kötelességük szakmai szempontból felülbírálni a hivatásos ingatlan-értékbecslő jelentését. A dokumentum megállapításai azért is fontosak, mert a román „igazságszolgáltatás” elől Magyarországra menekült politikus ellen két másik ügyben folyik büntetőper hasonló vádakkal.
Az ítélet indoklásában a legfelsőbb bíróság háromtagú tanácsa megállapítja: a táblabíróság annak ellenére ítélte el a vádlottakat, hogy a hivatali visszaélés megvalósulásának feltételei nem teljesültek. Majd részletesen kifejtik, miben állt az alapfokon eljáró bíró tévedése.
Az ANRP-t azért hozták létre, hogy rendelkezzen az egykoron államosított és természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanokért járó kárpótlásokról. A 2018-as elmarasztaló ítélet pedig azon a hamis alapfeltevésen alapszik – amelyen egyébként a vádirat is –, hogy a kárpótlási bizottság tagjainak hivatali kötelessége szakmai szempontból ellenőrizni az értékbecslők munkáját, és megállapítani, hogy jól használják-e a különféle értékelési módszereket, megfelelők-e a választott piaci összehasonlító adatok. A DNA úgy tartotta: a bizottságnak észre kellett volna vennie, hogy az eléje tárt értékbecslés „nem felel meg a Nemzetközi Értékbecslési Standardoknak”, és újabb szakértői jelentést kellett volna kérnie.
A legfelsőbb bíróság azonban kitér arra, hogy az ANRP alkalmazott egy saját szakértőt, akinek ellenjegyeznie kellett a független értékbecslők jelentéseit. Az ellenjegyzés hiányában kárpótlási határozatot nem fogadtak el. A legfelsőbb bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli: gyakran a bírók maguk is hasonló helyzetben találják magukat, vagyis kénytelenek igénybe venni szakértők véleményét olyan kérdések elbírálásakor, amelyekhez nem értenek. Egy szakértői vélemény lehet helyes vagy helytelen, ettől függetlenül az elfogadása nem jelenti azt, hogy annak tartalmáért felelősségre vonható az illető bíró – áll az indoklásban.
