Különlegesen gyönyörű kiadvány az alcíme szerint Táj- és kultúrtörténet képekben meghatározású könyv, fontos volna az abban foglalt időszakot (1853–1945) megelőző periódust is kutatni, és ha ez megtörténne, Háromszék vármegye szívesen lenne patrónusa egy újabb Képek könyve kiadásának – jelentette ki a könyvet méltató Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint Erdély képi megjelenítésének kutatása, feltárása, publikálása elsődleges feladat kell hogy legyen, különösen annak tükrében, hogy az elmúlt száz év során igen gyakran kellett hivatkoznunk szerzett jogainkra, és ezeket bizonyítani is kellett – a dokumentumértékű képek pedig tények, melyekkel nem lehet vitatkozni.

Csáki Árpád történész a könyv keletkezéséről szólva felidézte, egy román néprajzi vonatkozású, magyar publikációkban megjelent bibliográfiai célú gyűjtés képezte az alapját, ez gyarapodott többezres képadatbázissá. A Zakariás Erzsébet által digitalizált metszetek, kőnyomatok, fényképek kizárólag Budapesten kiadott képes folyóiratokban jelentek meg, többnyire illusztrációkként, sok esetben úgy is, hogy semmi közük nem volt ahhoz az íráshoz, melyhez éppen társították azokat. Ellenben fontos ábrázolások ezek, épített örökségünk ma már nem létező vagy másképp kinéző darabjait mutatják meg, hívta fel a figyelmet Csáki Árpád, hozzátéve, nagyon fontos lenne az Erdélyben megjelent periodikák hasonló céllal történő kutatása is.

Zakariás Erzsébet elmondta, munkája alapját Teofil Bugnariu, a kolozsvári Egyetemi könyvtár főkönyvtárosának munkája képezte, aki azt a megbízást kapta, hogy magyar folyóiratok román néprajzi témájú bibliográfiáját állítsa össze. Ez a bibliográfia azonban nem kerülhetett bele a román kiadványba, Bugnariu cédulái fiókba kerültek, ezeket lapozva figyelt fel Zakariás Erzsébet arra az utalásra, hogy kép is jár a kijegyzetelt szöveghez. Néprajzosként e képek nyomába indult, de azzal szembesült, hogy a képes újságokban sok más illusztráció is volt, és a képanyag annyira elvarázsolta, hogy mindet – egy év alatt mintegy 3600-at – digitalizálta. A képeket nézegetve aztán rájött, azokat meg kell mutatni másoknak is, így született a kiadvány ötlete: előbb egy nyolckötetes, az ismétlődő és a nem a mai Románia területére vonatkozó ábrázolások kiszűrése után maradt bő két és fél ezer képet tartalmazó sorozat megjelentetésére gondolt. Végül a mintegy négyezer ábrát bemutató Képek könyve született meg, de egy digitális adatbázison (kepekkonyve.hagyomanyokhaza.hu) megtalálható egész gyűjtése. „Számomra az egész munka alatt az volt a fontos, hogy közkinccsé tegyem a gyűjtést, hiszen ezek olyan információforrások, melyekre a kutató véletlenszerűen bukkan rá, de hitelesek, ezért fontosak” – mondta Zakariás Erzsébet.