„Te annyira szerettél bennünket, amikor világra hívtál, hogy legnagyobb kincsedet, lényed lényegét, a teremtés, létrehozás titkát is megosztottad velünk, lelkünkbe oltván a szeretetet” – fohászkodott Kovács István unitárius lelkipásztor a Gondviselés Segélyszervezet által szervezett idei Önkéntesek Napjának nyitó áhítatán szombat reggel a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban.
A lelkipásztor rövid igehirdetésében arról beszélt, hogy milyen sivár lenne a világ, ha nem tudnánk egymás könnyeit letörülni, egymást mosolyra deríteni. Hangsúlyozta: akkor töltjük be igazán küldetésünket, ha elajándékozzuk életünket a szeretet, barátság, egymásra figyelés, másokkal való törődés által, azáltal, hogy kilépünk önmagunkból egymás felé.
Mert nagyobb öröm egy felépített palotánál, egy megnyert csatánál a síró arcot mosolyra deríteni, az éhezőt megetetni, a kitaszítottat embernek tekinteni. Nincs magasztosabb küldetés, mint átlépve a viszolygást, előítéleteket, örökös ítélkezést, másokon segíteni, néha koldulni egymásért. Nincs nagyobb boldogság, mint elajándékozván életünket sokszorosan visszakapni azt.
Az áhítat után Gazdag Ildikó, a segélyszervezet háromszéki fiókjának elnöke köszöntötte röviden az eseményen részt vevő közel száz önkéntest, majd felkérte a Kolozsvárról érkezett Székely Andreát, hogy tartsa meg előadását. Mint megtudtuk, Székely Andreának több évtizedes tapasztalata van a szociális munkában, ugyanis egy kilencven országot átfogó segélyszervezetnél, a World Visionnél dolgozott, és az önkéntes munkával kapcsolatos személyes tapasztalatait, valamint tanult ismereteit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, hogy a 2000-es évek elején filozófia szakot végzett, és valójában az isteni gondviselésnek köszönheti, hogy egy álláshirdetés nyomán felvették ehhez a civil szervezethez, mely által megváltozott az élete, bejárta a világot Panamától a Dominikai Köztársaságig, Afganisztántól Szingapúrig.
A jelenlévőknek feltett kérdései során kiderült, hogy a húsz év alattiaktól az ötvenen túliakig minden korosztály képviselteti magát a Gondviselés Segélyszervezet önkéntes csapatában, akik közül egyesek már több éve végzik ezt a munkát, és legtöbben azért lettek önkéntesek, mert megsajnáltak valakit vagy szerették volna visszaadni a másoktól kapott segítséget. Ezután a motivációról beszélt a szakember Tony Robbins sikeres amerikai író, tanácsadó, tréner gondolatai nyomán, aki szerint a földön minden embernek azonosak a mozgatórugói, függetlenül attól, hogy sikeres milliárdos vagy koldusszegény az illető. Valójában hat szükséglet határozza meg a mindenkori cselekvéseinket, döntéseinket: a biztonság és kényelem szükséglete, a bizonytalanság-változatosság szükséglete, az elismerés szükséglete, a kötődés és szeretet szükséglete, a növekedés vagy fejlődés szükséglete és végül a részvétel és hozzájárulás szükséglete. Az előadás során kiderült, hogy az önkéntes munka ezen szükségletek mindegyikéhez kapcsolódik, az önkéntes számára ugyanúgy, mint azok számára, akik kapják a segítséget.
Az előadás után három kis csoportra oszlott a társaság, ahol különböző feladatokat kellett teljesíteniük a résztvevőknek. A próbák végén összegeztek és levonták a tanulságokat, elmélyítvén mindenkiben a csapatmunka lényegét, fontosságát: nem kell mindenkinek mindenhez érteni egy csapatban, a lényeg, hogy megtalálja benne az ember a saját helyét és szerepét. „Valójában a közösség ereje a fontos, az, hogy egy asztalhoz tudjunk ülni, és közösen étkezzünk, amit akár szakrális értelemben is lehet érteni” – mondta el a játékok összefoglalójaként Bartha Alpár kökösi unitárius lelkész.
Ebéd után a Művész moziban kezdődött a délutáni program, ahol a Nincs akadály című Alex Kendrick által rendezett igen tanulságos és hatásos amerikai filmet tekinthették meg a fiatalok. A mozi egyaránt kapcsolódott a motiváció és az istenhit kérdésköréhez, mely ugyancsak hangsúlyos részét képezi az önkéntes munkának.
Az esti áhítatot Péterfy Ágnes, a szentgyörgyi unitárius egyházközség segédlelkésze tartotta, aki személyes tapasztalatairól mesélt a Példabeszédek könyve alapján. „Ne féltsük az időnket, erőnket, és a bennünk lévő szeretetet, mert minél többet adunk másoknak belőle, annál többet fogunk visszakapni” – fogalmazott.
Az áhítat részeként Vagyas Attila unitárius lelkész, a Gondviselés Segélyszervezet központi munkatársának vallomására is sor került, aki két közelmúltban átélt tapasztalatát osztotta meg a jelenlévőkkel, melyek arra világítottak rá, hogy valójában az teszi széppé, értelmessé a munkáját, ami túlmutat a segélycsomagokon, meleg ételeken, azon, amit konkrétan tesznek a segélyszervezet munkatársai: a rászorulókra való konkrét odafigyelés, panaszaik meghallgatása, adott esetben egy ölelés.
Végezetül Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke mondott köszönetet a szervezőknek, házigazdáknak és mindenekelőtt az önkénteseknek áldozatos munkájukért.
Bartha Alpár kökösi unitárius lelkipásztor, az Önkéntesek Napja fő szervezője lapunknak elmondta: úgy érzi, az idei rendezvény is elérte a célját. Együtt voltak, ünnepelték mindazt, amit az elmúlt évben megvalósítottak, és megerősítették magukat abban, hogy a Jóistentől kapott időből és energiából családjuk és közeli barátaik mellett az ismeretlen rászorulóknak is adniuk kell, mert ez számukra is örömet jelent. „Felemelő volt ez a nap, miként minden alkalom felemelő, ahol ennyi pozitív energia találkozik” – mondta lapunknak Kovács István lelkipásztor, hozzátéve: „egy perpetuum mobile biztos, hogy létezik ezen a világon, és ez a szeretet. Ez a létezés egyik legnagyobb csodája.”
