Ki ne emlékezne arra a június 6-i nyári napra, amikor román szélsőségesek gyűlölettől eltorzult arccal támadtak a békésen imádkozó magyar megemlékezőkre, csendőröket bántalmaztak, kövekkel dobálóztak, kaput zúztak, kamerát törtek, sírt gyaláztak, felmásztak a nyughelyekre, keresztet hajítottak át a kerítésen, zászlót lobogtatva ordítottak, obszcén jeleket mutogattak?! A román ügyészség szerint azonban nincs itt semmi látnivaló, nem történt semmiféle uszítás, gyűlöletkeltés, az erőszakos fellépésekről tanúskodó fotók és videók ellenére senkit nem tudtak beazonosítani, nem volt magyarellenes megnyilvánulás, és ha lett volna sem lenne az bűntény, mindössze szabálysértés. Jóllehet a békésen emlékező magyarok köréből senkit nem hallgattak ki, a vádhatóság lezártnak tekinti az ügyet.

Bizonyára fontosabb dolga akadt a hasonló ügyekben illetékes állami intézményeknek, talán a pár évvel korábbi március 10-i marosvásárhelyi szabadság napján nem róttak még ki elég bírságot olyanoknak, akik részt sem vettek azon, esetleg Mircea Diacon részegen vezető főfogyasztóvédő ügyét igyekeznek másfél év után is tovább elemezni, vizsgálni, csűrni-csavarni, hátha-hátha sikerülne vádemelés nélkül lezárni azt. Mindenesetre, önmagában is dühítő a Romániában fölöttébb nagy presztízsnek örvendő intézmény, az ügyészség döntése – felháborodásunkat azonban csak fokozza, hogy ugyanezen esemény kapcsán egy másik állami hatóság, a csendőrség már bírságolt is. És – láss csodát! – ők sem a randalírozó huligánok köréből vonták felelősségre a legelvetemültebbeket vagy éppen a főkolomposokat. Borboly Csabát és Grüman Róbertet, Hargita Megye Tanácsának elnökét és a háromszéki önkormányzat alelnökét büntették fejenként háromezer lejre az úgynevezett tüntetés bejelentési kötelezettségének elmulasztásáért. Mi több, miután a bíróság alapfokon törölte a bírságot arra hivatkozva, hogy nem szabályszerűen állították ki a jegyzőkönyvet, a csendőrség nem hagyta annyiban a dolgot, és fellebbezett az ítélet ellen.

Ott tartunk tehát most, bő fél évvel az incidensek után, hogy az erőszakoskodók felelősségre vonásának már az esélye is elszállt – az ügyészség döntését meg lehet fellebbezni ugyan, de eddigi tapasztalataink alapján illúzióink nemigen lehetnek –, ugyanakkor az igazuk mellett békésen, civilizáltan kiállók ellen továbbra is eljárás zajlik.

Arról nem is beszélve, hogy az úzvölgyi betonkeresztek ma is ott állnak a magyar katonák sírjai fölött...