A céhes város tűzoltóságának szomszédságában egy lebetonozott keskeny udvar határolja el azt a két épületet, amelyben jelenleg a Zenóbia Öregotthon működik. Az odaérkezőt egyértelmű látvány fogadja: a bal oldali ingatlant teljesen felújították, bővítése folyamatban van, a jobb oldali épület tetőzete is új, ami ellenben alatta van, kívülről is sejteti, hogy nem luxusszállóról van szó. A megyei szociális kifizetési és ellenőrzési ügynökség is leginkább az utóbbi épületben tapasztalt hiányosságokat kérte számon az otthon vezetőségétől.

Lapunk érdeklődésére Támpa Ödön, az említett ügynökség igazgatója arról tájékoztatott, a decemberi panasz nyomán végzett ellenőrzést követően felszólították az otthon működtetőjét, hogy folyó év március 20-ig kössön együttműködési szerződést Kézdivásárhely önkormányzatával, a hálókban biztosítson egyenként 6 négyzetméter felületet minden bentlakó számára, emellett tárolófelületet a ruházatuknak, személyes holmijuknak, megfelelő helyiséget étkezésre, mosdót minden hat lakóra számítva, illetve speciális mosdót négylakónként a mozgásukban korlátozott, illetve segítségre szoruló idősek számára, külön mosdót a személyzetnek és egy orvosi ellátásra alkalmas helyiséget. A megyei közegészségügyi igazgatóság is hasonló hiányosságokat jegyzett, a fogyasztóvédelmi hivatal ellenőrző csoportja december 3-án lejárt, illetve címke nélküli élelmiszereket talált, kifogásolta, hogy a konyhában nincs metrológiai tanusítvánnyal rendelkező mérőeszköz, nincs kifüggesztve a napi menü – mindezekért 12 ezer lejes büntetést rótt ki.

A kezdetek

Látogatásunkról előre egyeztettünk Szabó Jolánnal, az otthont működtető Zenóbia Egyesület elnökével, aki készségesen fogadott. Megtudtuk, hogy évek óta hivatásos nevelőszülő, ezt még akkor választotta, amikor két saját gyermeke még a családban volt, azóta két unokája van, a két nevelt gyermek pedig tizenhat éves, úgy érzi, most már ott is maradnak örökre. Egy Maros megyei idősek otthonában tett látogatás adta az ötletet, hogy egyesületet hozzon létre és elindítson egy olyan szolgáltatást, amelyben országszerte, így Székelyföldön is óriási a hiány. Nem akar házra, autóra gyűjteni, valami olyant kívánt teremteni, aminek értéke van – mondotta. Ingatlant keresett, ahol elindíthatná az öregotthont, így talált rá az egykori borlerakat két romos épületére. „Ez olyan épület volt, hogy a tető esett be, sokan mondták, könnyebb lenne lebontani, mint kijavítani, de nekifogtunk. Kezdetben csak a legszükségesebbeket végeztük el és elindultunk” – mondotta. Néhány évig az egyesület bért fizetett a tulajdonosnak, az egyik épületet felújították, idén kölcsönből megvásárolták mindkét ingatlant, és tervezik a másik épület teljes felújítását is.

Kérdésünkre, hogy milyen anyagi fedezettel indult a kezdeti beruházás, Szabó Jolán azt mondta, a család, a külföldön élő unokatestvérei segítették, bíztak benne, támogatták.

2015. december 13-án költözött be az első lakó az otthonba, az alapító erre így emlékezett: „Amikor bevettük az első sepsiszentgyörgyi nénit, és majd jöttek még, két hónapig itt aludtam, nem volt más senki, én gondoztam őket, főztem, takarítottam, valósággal beköltöztem az otthonba. Az első évben csak öten, hatan jöttek, azt is gondoltuk, talán be kell zárni. Nem is volt nagyon szép, mindig elmondtam az érdeklődőknek, egyelőre csak ilyen van, ezzel tudunk szolgálni. Mi mindent megteszünk, amit meg lehet tenni egy idős emberért, de a körülmények ezek. Volt, aki úgy állt hozzá, nem baj, hogy a folyosó végéig el kell menni a vécére, egy kicsi mozgás nem árt, és volt olyan is, aki azt mondta, ide nem költözik be semmi áron. Fokozatosan telt meg a ház, és fokozatosan az alkalmazottak száma is nőtt.”

Jelenleg negyvenhárom lakója van az otthonnak, a lakók mintegy fele ágyban fekvő, ők havonta 2450 lejt fizetnek, a többiek 2250 lejt, a pelenka árát ezen felül kell befizetni, és a gyógyszereket sem tartalmazza az alapár. A felújított épületben tizenhatan laknak, négy négyágyas szobában, mindeniknek van saját fürdőszobája vécével, mosdó­kagylóval, zuhanyzóval. Itt a szobák tágasak, világosak, szép a bútorzat, a folyosó is hangulatos. Lapunk érdeklődésére a kézdivásárhelyi Farkas Ibolya elmondta, egy évvel ezelőtt agyvérzést kapott, a fia külföldön dolgozik, a menye és a lánya is munkába jár, ágyban fekvőként került az otthonba, sokat gyógyult, jelenleg ki tud menni a vécére, mindennel elégedett. Szobatársai közül ketten ágyhoz kötöttek, sokat nézik a televíziót, ez a szórakozásuk.

Ebben az épületben egy szobaszerű helyiség tölti be az étkező szerepét, s bár ennek is van külön mosdója, a szoba nagyon kicsi, két összetolt asztalnál étkeznek délben azok, akik fel tudnak kelni az ágyból. Készül az új konyha és az étkezde, valamint egy tágas orvosi szoba, többek között ezek hiányát is kifogásolták a hatóságok.

Lesújtó látvány

Az előbbiekkel ellentétes világ fogad a felújítatlan régi épületben. Belépéskor még nem tűnik fel, hogy a verandaszerű előtér, ahol békésen beszélgetnek a jobb egészségi állapotban lévők, tulajdonképpen mi mindenre szolgál. Itt ebédelnek, akik fel tudnak kelni, itt járnak át a szobákból a lakók a folyosó végében lévő mosdókba, s bár vannak mobilvécék, a legtöbben nem sok hasznát veszik, hiába teszik az ágyuk mellé, nem tudnak felkelni. A külső szemlélőnek a zsúfoltság már-már elviselhetetlen, nem csoda, hogy a megyei szociális kifizetési és ellenőrzési ügynökség rövid határidőt szabott a helyzet orvoslására. Egy nyolcágyas, két ötágyas, egy három­ágyas és két kétágyas szobában vannak elhelyezve a lakók, egy férfi egy akkorka kuckóban fekszik – állítólag saját kérésére –, ahol az ágyon kívül nem is fér el egyéb. Számunkra elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között jól érezze magát valaki, de az idősek, a beszédesebbek elmondták, ők jól vannak.

A székelymuzsnai Kinda Ibolya három éve lakója az otthonnak, elégedett az ellátással, az élelemmel, a tiszta ágyneművel, de honvágya van, látni szeretné három unokáját és három dédunokáját. Lemhényi Antal helybeli lakos, nem tud járni, augusztusban lesz két éve, hogy beköltözött, ő is elégedett. A lakók többsége háromszéki, de vannak Hargita és Brassó megyéből, várólista is van, naponta többen érdeklődnek szabad hely felől – mondja Szabó Jolán. Nem titkoljuk el érzéseinket, hogy igencsak csodálkozunk az itteni körülményeken, várjuk a választ, hogyan tovább.

Az otthon vezetője a felújított épület készülő emeletére vezet, ahol egyelőre építőtelepi a hangulat, szerinte két hónap alatt kész lesz annyira, hogy a zsúfoltságból minden lakót átköltöztetnek ide, és nekifognak a teljesen kiürített ház felújításának, ahol majd minden szobának lesz fürdőszobája.

Mindig van megoldás

Egyértelmű, hogy a Zenóbia Egyesület jó szándékkal hozta létre és működteti az idősek otthonát, az azonban mindenképpen tévedés volt, hogy nem abban a ritmusban fogadták be a lakókat, ahogy a megfelelő körülményeket biztosító helyiségek kiépültek. Érvelésünket Szabó Jolán azzal védte ki, hogy nagyon sok az igénylő, a kérelmezőket pedig, akiknek nincs más választásuk, képtelenség elutasítani. Elmondta, Háromszéken szokás, hogy nem viszik az idős embert otthonba, hanem a családtagok megpróbálják addig gondozni, amíg tudják, de amikor már nem bírják se lelkileg, se fizikailag, és látják, hogy az idős hozzátartozójuknak már nem sokat tudnak segíteni, akkor választják ezt a megoldást. Olyan eset is van, hogy egyenesen a kórházból hozzák az otthonba az idős, beteg embert, és arra kérik az intézményt, bármilyen súlyos állapotba kerül az illető, ne hívják a mentőt, és ezt írásba adják – mondotta Szabó Jolán. „Sokszor olyan nehézségbe ütköztem, hogy azt gondoltam, nem tudom folytatni, de valahogy mindig jött egy váratlan fordulat, és ami korábban gond volt, megoldódott.”

Folytatódnak az ellenőrzések

Az Agerpress hírügynökség március 6-i tájékoztatása szerint március 5-én a Zenóbia Öregotthon vezetője nem engedte be a nép ügyvédje képviselőjét az intézménybe. A hírügynökség közli, hogy Szabó Jolán, a Zenóbia Egyesület elnöke azzal utasította vissza a nép ügyvédje látogatását, hogy nem jelentkezett be előzetesen, és ezért nem írta alá a vonatkozó jegyzőkönyvet sem. Említett hatóság leszögezi, Románia alkotmánya szerint az intézménynek jogában áll előre be nem jelentett ellenőrzéseket végezni, ha az élethez való jog, az egyén szellemi és fizikai épsége, egészségének védelméhez való joga veszélyeztetett. A nép ügyvédje hivatal részletezi: őket hivatalosan értesítette egy illető, hogy az otthonban édesanyját nem gondozták kellőképpen, emiatt állapota súlyosbodott, ami a halálához vezetett.

Megjegyezzük, március 3-án tett látogatásunkat nem korlátozta a Zenóbia Öregotthon működtetője, nem akadályozta meg, hogy az intézmény legjobban felszerelt, korszerűsített helyiségei mellett bepillantsunk a kevésbé elfogadható, nagyon zsúfolt szobákba is, a hiányosságokat elismerte, de azt többször is hangsúlyozta: a bentlakó idősekért minden tőlük telhetőt megtesznek, akkor is melléjük állnak, amikor már alig van remény arra, hogy életük meghosszab­bítható.