Jele sincs annak például, hogy ősztől, a következő tanévtől végre alkalmazni lehet a tavaly decemberben Klaus Iohannis államfő által kihirdetett törvényt, amelynek értelmében a kötelező óraszám az elemi iskolákban nem haladhatja meg a 20-at, a gimnáziumban a 25-öt, a középiskolákban pedig a 30-at. Érvényes jogszabály ugyan, és kötelező, ám hogy megvalósítható legyen, módosítani kell a kerettanterveket és az iskolai tanrendeket.

Éppen mostanság, márciusban határozzák meg a tanárok következő tanévre szóló beosztását, és ugyancsak ez idő tájt írják ki a pályázatokat az új tankönyvekre. Úgy tűnik, a régi tanterv szerint, mert újról senki nem hallott. Monica Anisiei tárcavezető eddig csupa fontos dologgal volt elfoglalva: mikor lesz vakáció, hány hetet tanuljanak a gyermekek, hogyan lehet megakadályozni, hogy a szülők megválasszák porontyuk tanítóját – érdemi, lényegi változtatás kezdeményezéséhez vagy tudása, vagy bátorsága nincs. Az új kerettantervek megvitatására felállítandó bizottságok összehívására csak most, február végén adott utasítást, és azt már tapasztalatból tudjuk, hogy ezek a szakértői testületek hetekig, hónapokig, sőt, évekig is elvitatkozhatnak arról, mit kellene tanítani a mai gyermekeknek.

Egyre nyilvánvalóbb, a minisztérium készakarva halogatja az új törvény bevezetését, félnek a szakszervezetektől, amelyek 20–25 ezer tanár menesztésétől tartanak. Pedig a pedagógusi norma csökkentésével, kisebb létszámú osztályokkal, a kötelező délutáni oktatással ez is kiváltható lenne, ám mindezek kidolgozásához ész, tudás és főleg akarat kellene.

A miniszter asszony egyébként, ha nem érdemi változtatásokról van szó, tele van nagyszerű ötletekkel. Közösségi oldalán javasolja a tanároknak, hogy a kényszerszünet alatt tartsanak videóórákat a világhálón keresztül. Az elképzelés szép, csakhogy nem számol azzal, hogy nincs minden gyermeknek internetes számítógépe, a szegényebb, elmaradottabb régiókban élőknek nem adatik meg a virtuális tanulás lehetősége, és sajnos a mai Romániában még nagyon sokan laknak ilyen térségekben, ahol az iskolabezárással elmaradó napi ingyen tízórai és ebéd is pótolhatatlan hiányt jelent a szülőknek. Hátrányuk  most tovább halmozódhat, erre – mint sok más dologra – azonban nem kínál megoldást a román oktatás első embere.

Jobb lenne hát, ha az ad hoc ötletelés helyett most, hogy a kényszerszünet miatt nem napi gondokat kell megoldania, végre az érdemi reformon gondolkodna és dolgozna a miniszter és a minisztériumi szakértőgárda. Azon, hogy a 15 éves romániai diákok 44 százaléka ne legyen funkcionális analfabéta, ne hagyják el évente több százezren az iskolát, és ne csak a tanulók felének sikerüljenek a vizsgái. Mert a koronavírusvész elmúltával az élet folytatódik tovább...