Az volt a régi-régi tervem,
kellene nekem egy szupermen.

Fát kell vágni, apu? Na, rendben,
szétkaratézza majd a Szupermen.

Asztalt lerakni? Eszméletlen:
tányér, pohár röpdös töretlen.

Labdát autó elől kimentsen?
Belül van tizedmásodpercen.

Viszi nénik szatyrát helyettem,
betol Trabantot, csak úgy reccsen.

Soha senkit nem kéne vernem,
elintézné azt ő helyettem.

Azért egy igazi Szupermen,
bevallom, néha kellemetlen.

Ha gyújtogatok, áll mellettem,
gyufám elfújja rendületlen.

Copfot húzok, ott terem menten,
s a lányt védi, persze, nem engem.

Peti alá rajzszöget tettem,
kipöckölte remek ütemben!

Köpőcsővel rizst eregettem,
röptében kapta el Szupermen.

Helyes fiú ez, így merengtem,
de nyaktól fölfelé fejletlen.

Hiszen meszet azért nem ettem,
sosem bulizni lehetetlen.

Még egy ilyen húzás, Szupermen,
s többé nem hordlak a zsebemben!