Ez a nagyokos COVID-19 azt hiszi, hogy most meghódíthatja az egész világot, de előbb-utóbb horogra kerül, mert megtalálják az ellenszerét és kinyírják. Egyelőre meg csak ott tartunk, hogy fejre állította a világot, pedig teljes erőbedobással harcol ellene az orvostudomány, küzdenek a kormányok, de ez még egyelőre rajtuk röhög. Mi meg várjuk a nyarat, mert állítólag a meleg majd, mint a rendes influenzának, árt neki is, és nyárára a déli féltekére költözik, mert ott most jön az ősz és a tél. Bár nem tudom, így van-e, mert Iránban, ahol tombol, tudtommal most is elég meleg van.

Nálunk elővigyázatosságból nem tanácsos kezet sem rázni, csak lábat, és muszáj volt drasztikus intézkedéseket bevezetni. A betegek vagy vírusgyanúsok elszigetelésére elkülönítőket hoztak létre. Sajnos, a karantént sem bírja mindenki, és ezért sokan meglógnak, pedig úgy büntetnek érte, mint a börtönből való szökésért. Legutóbb Arad megyében a vesztegzár alá helyezett emberek „fellázadtak”, mert nem voltak megelégedve a körülményekkel, amelyeket a hatóságok számukra biztosítottak az Aradtól 40 kilométerre levő Nadabon. Mások megtagadták a karanténba való elhelyezést, mondván, hogy jól vannak, nincsenek betegségre utaló tüneteik. Végül aztán mégis meggyőzték őket, és bevonultak. A Máramaros megyei Nagykörtvényesre hazajött egy fiatalember, akit nagy szeretettel fogadtak, de féltek, hogy koronavírus van nála, ezért felkergették a padlásra. Aztán a fiatalember felöntött a garatra és öngyilkossággal fenyegetőzött. Kivizsgálták és bevitték a pszichiátriára. Egy Vâlcea megyei községben az Olaszhonból hazajött férfi megunta a karantént, kisétált az utcára, meglátta falusfele, felelősségre vonta és jól elverte. Craiován valaki azért nem akart bevonulni az elkülönítésbe, mert olyan kutyája van, mely nem bírja a bezártságot.

Az Olaszországból hazajövők a határon azt hazudják, hogy máshonnan jöttek. Ezért talán nem ártana bevezetni lázmérés mellett a hazugságvizsgálatot is. Lassan oda jutunk, hogy a hazalátogatni szándékozóknak a migránsok módszereit kell alkalmazniuk. Például úgy jöhetnek haza, hogy csónakba ülnek Olaszországban, kihajóznak az Adriáról a Földközi-tengerre, onnan be a Fekete-tengerre és kikötnek Konstancán. A vírus terjedésének megakadályozása érdekében bezárták az iskolákat és (egyelőre) néhány egyetemet is. De mint Raed Arafat, a sürgősségi ügyek államtitkára mondta: egyesek csúfot űznek az intézkedésből, mert olyan hirdetések jelentek meg, amelyek vakációs klubok szervezését reklámozzák, ahol a gyerekek együtt lennének. (Hát, hogy szegény gyerekek ne unatkozzanak.) A közintézmények bezárása sem nagy tragédia, legfennebb nem fizetünk adót, nem intézünk ügyet. Most mindenkit arra biztatnak, hogy otthon dolgozással oldja meg munkahelyi feladatait. Ha ez még sokáig megy így, akkor konfek­ciógyáraink alkalmazottjainak adnak egy-egy varrógépet és házhoz szállítják a nadrágnak valót. Az autógyárak meg olyanoknak, akiknek saját garázsuk van, néhány autóra való alkatrészt visznek haza, és az illető majd otthon összeszereli az autókat. Így megmenekül a nemzetgazdaság az összeomlástól.

Nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ne kapjuk el a vírust. Újabb javaslat, hogy tartsuk be az egyméteres távolságot egymástól. Viszek is magammal egy egyméteres mérőrudat, s aki közelebb jön, annak a körmére ütök. De még újabban azt is mondják, hogy a vírus négy és fél méteren a legveszélyesebb. Ezért most már egy ötméteres mérőszalagot is hordok magamnál. Feleségem megmondta, hogy ha egyet tüsszentek, rögtön karanténba tesz, a pincébe. Ő búvárruhába öltözik, és egy nyíláson át adja le nekem az ételt. De azért haszna is van a megszorításoknak. A futballmeccseket közönség nélkül játsszák, és ezért már múlt vasárnap nem kiabálták Ploiești-en, mint három nappal azelőtt, hogy Kifelé a magyarokkal az országból!