Vannak cégek, amelyek máris nehézségekkel küzdenek, és a hazai társadalomban igen vékony az a réteg, amely néhány hónapnyi jövedelemcsökkenést vagy éppen kiesést gond nélkül átvészelhet. Az ígért állami támogatás jól hangzik, de eleve csak lehetőségként említik (amit még elemezni kell), és nem sok okunk van a bizakodásra, ha tudjuk, milyen pénzügyi helyzetben van a kormány: a költségvetési hiány már az év elején magasabb volt az előírt 3 százaléknál, még a parlamentben februárban megszavazott gyermekpénzemelésre sem tudták előteremteni a fedezetet, most pedig váratlanul nagy kiadásokra – beszerzésekre, segélyezésekre – lesz szükség, a tervezettnél kisebb bevételek mellett.

Az ország vezetői – az államelnök, a kormány és a parlament tagjai – bő két hete még kizárólag politikai témákon lovagoltak, és a hirtelen elharapózó járvány felkészületlenül érte őket. Az államfő tegnapi bejelentéséből is kiderül (amit az orvosok már több ízben jeleztek), hogy nincs elég védőeszköz, műszer, jól felszerelt betegágy, szakember a súlyos esetek ellátására. Honnan is lenne az évtizedeken át krónikusan elhanyagolt romániai egészségügyben? Most azt mondják, hogy vásárolni fognak, kórházakat szerveznek át, szállodákat ürítenek ki, személyzetet alkalmaznak – nekünk pedig a Colectiv-tragédia jut eszünkbe, amikor szintén azt hallottuk a hatalmon levőktől, hogy minden rendben lesz. Akkor is, amikor már csúnyán felfeslett a csalás.

Igaz, mások voltak. De a liberálisok frissen lezárult, drámai fordulatokban bővelkedő kormányválsága jó néhány részletben emlékeztet a szociáldemokraták Dragnea-korszakára, és az ismét teljes hatáskörrel bíró Ludovic Orban azzal kezdte új mandátumát, hogy maga sem tartotta be saját ajánlásait: nyílt színen, teli teremben jelentette be, hogy egy párttársa fertőzöttsége miatt kénytelen elszigeteltségből dolgozni. Mindezt azután, hogy legfőbb támasza, Klaus Iohannis elnök pénteken szemrebbenés nélkül letagadta, hogy más miniszterelnök-jelöltet is javasoltak a távegyeztetésen részt vevő pártok. Most pedig mindketten bizalmat kérnek, miközben rögtön hárítanak is: ők megteszik a magukét, a többi az embereken, a szabályok betartásán múlik, jelentették ki egybehangzóan a hétvégén.

Így várjuk az új vírus dühöngését, kiegyensúlyozatlan anyagiakkal és megrendült hitelű vezetőkkel. A politikai krízissel ugyan kevesen törődtek, de az egészségügyi rendszer állapota már senkinek sem közömbös, és ha a fertőzés elkerülésében lehet is reménykedni, a gazdasági visszaesés már megkezdődött. Nem csoda, hogy a felső intelmek és nyugtatónak szánt intézkedések dacára mindenki ész nélkül vásárol, mit sem törődve az üzletek zsúfoltságával: az már biztos, hogy az ínséges időszak jóval hosszabb lesz a szükségállapot heteinél, és erre ki-ki úgy készül, ahogy tud...