Maroknyi résztvevő lelkében élt március idusának üzenete a hármas település központjában tartott megemlékezésen. Balla Barna, Málnás református lelkipásztora az ünnepi megemlékezéshez szorosan kapcsolódó textust választott rövid igemagyarázatának alapjául a Példabeszédek könyvéből, célzott a március 15-i megemlékezés fő témájára, a magyar forradalom és szabadságharc honleányaira és nagyasszonyaira, akiknek ilyenkor, bensőséges ünnepekkor jár ki a dicséret. Bár lányok-asszonyok ritkábban voltak a harcvonalban – emelte ki –, de sokan a hátvonalban is szívvel lélekkel szolgálták a szabadságharc szent ügyét, mint tette azt Semsey Tamásné málnási Imre Honoráta, akire a vasárnapi málnási mementón emlékeztek.
A maréknyi egybegyűltet a templom előtti kopjafánál a Málnáshoz kötődő Geregely Istvánné született Tőkés Erzsébet, a kolozsvári Házsongárd Alapítvány elnöke köszöntötte, aki mai honleányként anyagilag lehetővé tette Imre Honoráta málnási sírkövének restaurálását. Háromszék honleányairól, a nők általános szerepéről vendégelőadóként Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője emlékezett, a honleányok képeivel ajándékozta meg az ünnepszervező egyházközséget. Semseyné Imreh Honoráta férjéről, Semsey Tamás (1798–1900) tüzérszázadosról – aki a háromszéki önvédelmi harc egyik aktív résztvevője volt – Sipos Dávid, a Házsongárd Alapítvány titkára értekezett, bemutatva legújabb kutatásainak eredményeit. E sorok írójának ünnepi gondolatait és adatait Balla Bulcsú olvasta fel.
„Ma Önök, a szabadságharc napján egy negyvennyolcas honleány málnási Imreh Honoráta emlékéről szándékoztak fellebbenteni a feledés fátylát. A történelmi Imreh família már csak utódaiban, de nevében nem él a községközpontban, ezért volna fontos majdan összeállítani egy családfát és megkeresni leszármazottjait. A Honoráta név jelentése: megtisztelt, tiszteletteljes és latin eredetű. Nem is csoda, mert a család tősgyökeres nemes família volt Málnáson. A családtörténeti adatok szerint, a nagyasszony elődeit, pontosabban Imreh Istvánt már 1602-ben Básta német-római hadvezér felesketi Rudolf magyar király iránti hűségére. Ennek fia, István 1614-ben, majd unokái, János, Pál és Balázs 1635-ben Bethlen Gábor egy lustráján már jelen voltak. 1696-ban Imreh István és Bak Klára gyermekei, Pál és Zsuzsa címeres nemesi oklevelet nyertek, a címeren zöld színű dombon egy piros mezű kar három búzakalászt tart a kezében. Több évtizeddel ezelőtt egymagam találtam rá a málnási temetőben Imreh Honoráta sírkövére, amikor jeles személyek sírjairól közöltünk sorozatot a Háromszék napilapban, és ezt követően került be neve a Málnásfürdővel kapcsolatos turisztikai és fürdőügyi irodalomba. Málnásfürdő régi neve Málnási-feredő volt. Régi irodalmi adatok bizonysága szerint a XIX. század derekán ez a hely a málnási Imreh család tulajdonát képezte. Amikor a tulajdonos Imreh Honoráta Semsey Tamás tüzérszázados felesége lett, az egykori Málnási-bugyogót Semseyné bugyogójának nevezték a környékbeliek. A tulajdonos asszony eladta a birtokot, amelynek ásványvíz- és széngázfeltörései kecsegtették a vásárlókat. Fejlesztésére 1873-ban fürdőbirtokosság alakult Ötves Pál gyógyszerész vezetésével, akitől majd Herepei Károly vette át a gyógykezelés ügyét. 1891-ben meleg fürdőt, 1899-ben szénsavgyárat építettek, 1904-től pedig megindul az ásványvíz-palackozó üzem. 1907-ben megalakult a Siculia Részvénytársaság, amely átvette a fürdőt s a palackozóipart. Nem csoda, hogy lassan elfeledték az emberek azt az asszonyt, aki annyira nehezen akart megválni kincsekben gazdag birtokától. Nehéz lenne kideríteni, hogy Imre Honoráta hol ismerkedett meg Semsey Tamással. Nagy Sándor hidvégi református lelkész feljegyezte róla, hogy Sárospatakon Kossuth egykori iskolatársa volt. 102 éves korában hunyt el Szabadkán. Felmenőiről nem sokat tudunk, a Kassa melletti Semse nevű faluból származhatott a család, grófi címet birtokoltak, amit ő tudtunkkal nem használt. Semsey részt vett a tömösi harcokban és a szépmezei csatában. Utóbbinál a bibarcfalvi Borbáth László huszárszázad nyolc ágyúból álló ütegének volt századosa. Azt, hogy mikor vonult vissza, most nehéz megmondani: bizonyára felesége halála után, amit majd az anyakönyvek, régi írott bizonyítékok fognak „megmondani”. Annyi biztos, hogy 1883-ban egy cikkel emlékezik meg lapunk elődújságában, a Nemerében az első székely ágyúkról. A székely asszonyok és lányok Erdélyben és a Székelyföldön, az ellenség elfoglalta területeken, a szabadságharc első napjaitól cselekvő résztvevői voltak az egész nemzetet lelkesítő hősi küzdelemnek. Mindvégig a férfiak mellett küzdöttek, együttéreztek velük, aggódtak, amikor szóltak az ágyúk a harcmezőkön, Kökösnél és a Szépmezőn. Egy ilyen kiváló asszonyként működött itt az Oltfejben a szabadságharc idején Semsey Tamásné Imreh Honoráta, nehéz időkben rejtegette az üldözött honvédeket, élelmezte a bujdosókat. Illesse dicséret és elismerés azokat, akik igazi március 15-i eseményként tervezték el a Semseynéről való megemlékezést, és felette fontosnak tartották megmenteni-restauráltatni porladásnak kitett sírkövét a málnási temetőben. Álljon itt emlékül Honoráta asszony restaurált sírkövének eredeti felirata: „1867. IMREH HONORÁTA Semsey Tamásné ide temettetett éltének 58, férjezésének 32 esztendejében Február 19. Hú nő. Anyák legjobbika, szorgalmatos, munkás, fáradhatatlan gazdasszonyok egyike. Béke porainak. Örvendj hótt feleség, férjed jő hamar.”
Imreh Honoráta síremlékét Baróti Hunor gyergyócsomafalvi restaurátor a helyszínen sikeresen felújította. A málnási hősi emlékműnél a község polgármestere, Szotyori Angéla mondott köszöntőbeszédet. Szavalt Varga Andrea, Bálint Evelin, Kölcze Henrietta és Téglás Tihamér, a Tőkés József Általános Iskola tanulói, a helybeli vallásórás gyerekek furulyacsoportja Kossuth-nótákat mutatott be (vezette Balla Enikő tiszteletes asszony). A jelenlevők elhelyezték a kegyelet virágkoszorúit a felújított sírkőnél és a málnási hősök emlékművénél.
