Látszik ez a kórházakból megszökőkön, a fertőzéssel gyanúsítottakon, a vírushordozón, aki Madridból Bukarestig repül, több tucat embert „megajándékozva” az általa hordozott fertőzéssel, látszik az olaszországi sízésből hazatérő kovásznai család tagjain, akik vírusos övezetből hazatérve korzóztak a fürdővárosban, fütyülve mindenféle biztonsági előírásra. Azokra az óvintézkedésekre, amelyeket az állam képviselői nagy erőfeszítéssel próbálnak életbe léptetni, ám amelyekről maguk a román állampolgárok egy figyelemre méltó rétege azt gondolja, porhintés. Ijesztő méretű a felelőtlenség.

E tekintetben aggasztó Kovászna megye új prefektusának megnyilvánulása is. A vírusveszélyt emlegetve és a törvények be nem tartását kifogásolva megbírságolja Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, mert március idusán magyar nemzeti színekkel, kokárdával és lobogóval merészelte feldíszíteni a megyeszékhely utcáit, tereit úgy, hogy nem helyeztek el ugyanannyi román nemzeti zászlót. Ezt közleményben jelentette be Iulian Constantin Todor. Lelke rajta, ha úgy érzi, hogy ezt kell cselekednie, a liberális érdekeltségű kormánymegbízott e tekintetben szociáldemokrata elődeit követi, hűséggel és odaadással.

Ám békétlenséget szító, feszültségkeltő határozatát – a gondolkodni tudó és akaró romániai állampolgárok beláthatják, hogy a magyar nemzeti szimbólumok elleni dicstelen támadássorozat sehova sem vezet, ennél tekintélyesebb gondok jelentenek valós veszélyt! – elfogadhatatlan módon közölte. Maga a prefektus nyilatkozata ugyanis egy patetikus szólamgyűjtemény, gyengécske érzelmi befolyásolási kísérlet, melynek egy hivatalos közleményben nincs helye, effélét egy, a román államot felelősen képviselő főhivatalnok nem engedhet meg magának. Mert miközben a hatóságok és egészségügyi dolgozók, orvosok és asszisztensek éjt nappallá téve dolgoznak, hogy fékezzék valahogy a COVID–19 fertőzést, Kovászna megye prefektusa riogatja a lakosságot. Közleményének stilisztikai jellege szánalmas, ám amiatt már távoznia kellene, hogy csupán a hatásvadászat kedvéért „gyilkos vírusról” beszél. Ez példátlan, hiszen kimeríti a pánikkeltés és riogatás fogalmát, világjárvány idején a román állam egyetlen hivatalos képviselője sem dobálózhat ily felelőtlenül a szavakkal.

Hogy e szükségállapotban megelőzzék a következő, a „gyilkos vírushoz” hasonló prefektusi riogatást, a belügyminisztérium illetékesei legjobban tennék, ha mihamarabb új kormánymegbízott után néznének. Iulian Constantin Todor bizonyította alkalmatlanságát: nem a megye és nem a lakosság érdekeit képviseli.